ZAJLIK AZ ÉLET

Azt hiszem, hogy a közlekedéssel foglalkozó bejegyzés végén egy mondatban emlitettem, hogy "végre hazaértünk, az éppen belázasodó gyerekhez." Ez pont ma két hete volt. És még mindig nincs vége. Az első héten megpróbáltuk természetes módszerekkel kúrálni, lázcsillapitás, tea, sok folyadék, stb. A második héten Dóri átvitte a szemben lévő gyerekorvoshoz, hogy nézze meg. Belenézett a szájába, torkával semmi gond, a füle egy kicsit duzzadt volt, adott neki egy receptet, valami cseppek, azt szedje be.  Napközben jól elvolt, de éjszaka a sok váladék hátracsurgott, ettől kegyetlenül köhögött, semmit nem aludtunk, vele együtt. Aztán csütörtökön már kapkodott a füléhez is, újra lázas lett, úgy döntöttünk, hogy a város másik végén lévő egészségházba visszük. 

Ez egy ingyenes szolgáltatás, és még mindig közelebb van, mint az a kórház, ahova a biztositásuk alapján tartoznának.  A 2O méterre lévő orvossal egy külön szerződésük volt sokáig, havi 1OO pesó (3 ezer Ft) átalány ellenében bármikor mehettek, nem kellett átbumlizni a városon, és órákat várni a tömegben. De mivel Manu nem volt egy beteges gyerek, úgy döntöttek, hogy a másik lehetőséget választják, és nem átalányt fizetnek, hanem amikor beteg lesz, akkor 15O-et alkalmanként.  Hát ezt most felemelték 25O-re, ami közel 8 ezer Ft a pár perces torokba-és fülbenézésért.

Ezért, mikor nem használtak a fülbenézős doki cseppjei, felkerekedtünk, kocsiba a gyereket (gyerekkocsi) és hegyen-völgyön végigtoltuk a rendelőig. 
A központban, a főutcáról lefelé fordultunk a folyó felé. Közben szép kis villanegyeden vitt keresztül az út. 

A folyón túl van az egészségház. Ez egy olyan épület, ahol felnőttek, gyerekek, terhesek egy térben várják, hogy szólitsák őket a különböző rendelőkbe. Rengetegen. 

Ez lenne a rendelő 

Folyó jobbról..... 

Folyó balról,

Mivel számithattunk minimum 2 órás várakozásra, én otthagytam őket, hogy sétálok egyet a városban, közben bevásárolok, és hazamegyek, ők meg majd jönnek, ha végeztek.

Akkor most fotók jönnek a város egyetlen főutcájáról.

Ez a hatalmas épület hosszú évek óta ugyanigy áll. Egy cég épittette, sokan vásároltak lakásokat, többek között a vejem szülei is. Aztán menet közben elkezdett süllyedni az épület, és mivel lebontani már többe került volna, inkább igy hagyták.

Rengeteg ilyen kiülős kávéház, cukrászda, étterem van, a járdát félig elfoglalva

evit

Könyvesbolt kirakata. Ferenc pápa élete, Evita utolsó napja, Danielle Still legújabb bestsellere mellett egy érdekes név: Federico Andaházi. Utánanéztem a neten, ő egy argentin iró, apja Andaházi Rodolfó Béla magyar származású költő és pszichoanalitikus..

Gutaütés, hogy a legtöbb kirakatban nincsenek árak. Lehet be se mennének az emberek, ha lennének.

A városháza.

Két csöppség nagyon figyel valamit.

Innen rendőröket láttam kijönni. Lehet, hogy Rendőrség?

Játékterem, egész nap nyitva.

 qa

a

Dél van, jönnek ki az iskolából a gyerekek.

Középen az a kiscsizma 4O ezerből már az enyém lehetne. Ha tetszene.

Újabb kistemplom, azt hiszem ez kiállitóteremként működik.

Hát nem olyan, mint egy vadnyugati kisváros főutcája?

A villanydrótokon mindenütt vastagon az a bizonyos élősködő, ami a fákat is tönkreteszi. 

Dóri nem tudta megmondani, hogy a szilva, ami most terem mitől ezer Ft, a narancs meg 5-6OO. 

Na, ezen teljesen kiakadtam! Sok olyan üzlet van, ahol cukrozott gyümölcsöket lehet kapni, horror áron. De mindent az égvilágon lecukroznak, illetve aszalnak. Hogy ki az, aki most ősszel, amikor frisset is lehet kapni, ezeket veszi? Ráadásul a jobb oldalon lévő barna izé, az  kandirozott narancs akar lenni. Még annyi fáradságot se vettek , hogy gusztusosan csikokra vágják és úgy kandirozzák, hanem ahogy a fél narancsból kipréselték a levét, bedobták a cukorba. mindebből 1O deka 75O Ft ba kerül.

A lépcső tetején egy grafikai stúdió 

Ez a fickó kilépett a méregdrága cipősboltjából, és hanyagul elémvágta a cigarettacsikkjét. És még csodálkozott, hogy miért nézek rá olyan furcsán.

Ez a kedvenc boltom. Itt is rögtön odalépnek hozzám, hogy mit kérek, de ha mondom, illetve mutatom, hogy csak körülnéznék, békén hagynak. Itt legalább nem a pult mögött van az áru, és rá is van irva az ára. A legtöbb üzletben szigorúan a pult mögött van minden, és kérni kell.

Ezt csak a szivem fájditása végett fotóztam. Vettem egy ilyen meleg csizmát otthon a Dórinak. És otthon is hagytam! A Bakancsoson ezerről inditották, aztán úgy szaladtak utánam, hogy legalább ötszázért vegyem meg. (Tök új volt, de azért beledobtam a mosógépbe és kimostam.) Itt meg közel 2O ezer-be kerül. Egyébként megnéztem, ez is textilfelsős,, tehát ugyanolyan mosható.
 

Casinó. Több is van belőle, merthogy Cordobából ki vannak tiltva, ezért a környező kisvárosokba települtek.

Itt véget is ért a sétám, mert elérkeztem a Szupermarkethez, ahol vásárolni akartam. Dóri felirta mire van szükség, gondoltam, hogy mivel ugyis busszal fogok hazamenni, mindenből többet veszek, ne kelljen naponta jönni. A pénztárnál derült ki, hogy elszámoltam magam, 13O pesóm volt 14O helyett. Egy tejet visszatettem, de igy is csak 5,5O-em maradt, a busz pedig 6,5O lett volna. Igy aztán a sok cuccal a vállamon, dögmelegben, hullafáradtan, hegynek fölfelé 3 buszmegállót gyalogoltam. Illetve vonszoltam magam. Ahogy hazaértem az összes tartalék pénzemet beraktam a tárcámba, hogy többet ne érjen ilyen kellemetlen meglepetés.

De hogy mi került ezen a pár dolgon 4 ezer Ft-ba?????  (Tej, liszt, keksz, fél kiló darált hús, csokipuding, és egy karamellkrém.)

Dóri meg a gyerek szintén hullafáradtan órák múlva hazaestek, és mégsem úsztuk meg antibiotikum nélkül. Amit igy próbálunk meg belediktálni: