Ezt a bejegyzés Pestről Apa tette fel, egy kis történelem, beleszőve az 5 évvel ezelőtt utunkat.
Rio Ceballos városa turisztikai célpont Argentina Cordoba nevű tartományának központjában . Rio Ceballos a Chicas hegyláncok lábánál található, mintegy 30 km-re északra a tartományi fővárostól, Cordobától.(legtalálóbb hasonlat talán Szentendre -Budapest lenne) Természetvédelmi Területe "La Quebrada Park" ("Parque La Quebrada") ,ami tuljdonképppen egy mesterséges víztározó,fürdő és vizisport centrum, amellett hogy a város vízellátását biztosítja.
Rio Ceballos lakói számszerint 17000-en voltak a 2001-es népszámlálás idején,ma 20000 fölött
Ez a negyedik legnépesebb város a Nagy-Córdoba területén.
 |
| Manu, Fernando és az Isqutipe sör. |
Ezen a területen valamikor ISQUITIPE indiánok éltek, ebből származik vejünk, Fernando kézműves sörének elnevezése is. Az isquitipe szó jelentése: "kövek között, gyors folyású nagy viz" (Ugyanis, amig a viztározót nem épitették meg, nem tudták szabályozni a folyását)
Dél-Amerika felfedezése
No de lássuk a történelmet.
A kontinens európai felfedezése akkor kezdődött, amikor Kolumbusz Kristóf −1498-as, harmadik útján − kikötött az Orinoco torkolatánál, a mai Venezuela területén. 1499-ben Alonso de Ojeda spanyol hadnagy, aki Amerigo Vespucci olasz hajós alatt szolgált (Vespucci keresztnevéből ered a földrész neve), elérte az északi partot, indián nevén Guyanát. Spanyolország hivatalosan 1593-ban vette birtokba az északi partvidéket. 1520-ra lényegében felderítették Dél-Amerika teljes atlanti partját. A tordesillasi szerződés (1494) felosztotta Dél-Amerikát Portugália és Spanyolország között. Portugália megkapta Dél-Amerika keleti részét a nyugati hosszúság 50 fokáig, Spanyolország pedig a többit.
A mesés gazdagságról szóló hírek spanyol és portugál kalandorokat vonzottak a térségbe. Francisco Pizarro 1535 körül meghódította az Inka Birodalmat. 1538-ban Jiménez de Quesada legyőzte a csibcsákat, és megalapította a kolumbiai Bogotát. A XVI. század közepén nagy számban érkeztek spanyol és portugál telepesek, s a század végére megalapították a városokat.
A XVI. és XVII. században a spanyolok hatalmas mennyiségben bányásztak aranyat és ezüstöt Dél-Amerikában, hogy a királyi kincstárt gazdagítsák. A XVII. században Spanyolország minden dél-amerikai területe − Venezuela kivételével − a Perui Alkirályság része volt. A XVIII. században további spanyol alkirályságokat hoztak létre. Az indiánokat megtizedelték az Európából behurcolt betegségek, sokukat pedig rabszolgasorba vetették, és spanyol vagy portugál uraiknak dolgoztak az ültetvényeken és a bányákban. A spanyol gyarmatokat Spanyolországból irányította az Indiák Tanácsa. A tanács földbirtokosokat nevezett ki csaknem teljhatalommal rendelkező kormányzónak.
A napóleoni háborúk idején az egyre elégedetlenebb telepesek előtt megnyílt a lehetőség, hogy fellázadjanak Spanyolországból vagy Portugáliából kinevezett alkirályaik ellen. Napóleon 1808-ban megtámadta a két ibériai országot. Spanyolországot saját védelme kötötte le, és gyarmatait csaknem felügyelet nélkül hagyta, így lehetővé vált, hogy megtegyék az első lépéseket a függetlenség felé. A gyarmatok létrehozták saját juntáikat. VI. János portugál király − nem sokkal azelőtt, hogy a franciák megtámadták országát − Brazíliába hajózott, és a gyarmatra telepítette a portugál kormányt. Francisco de Miranda vezetésével Venezuela 1811-ben függetlenné nyilvánította magát, és hamarosan követte a többi spanyol gyarmat is. 1812-ben a spanyol csapatok megdöntötték Miranda új köztársasági rendszerét, Mirandát pedig láncra verve Spanyolországba küldték.
1817-ben Simón Bolívar tábornok hadjáratával folytatódott a forradalom északon, José Francisco de San Martín tábornok hadjáratával pedig délen. Bernardo O'Higgins tábornok segítségével San Martín 1818-ra Chilét, 1822-re Peru déli részét szabadította fel a spanyol uralom alól.
San Martin az argentin függetlenség megtestesítője, Buenos Airesben van eltemetve, számtalan emlékműve van az országban és Rio Ceballos főutcáját is San Martin -nak hívják
Teljes neve José de Francisco San Martin generális
a"libertador" (felszabadító).Mint minden rendes embernek, neki is Ferenc a keresztneve.
Bolívar 1821-re kiűzte a spanyolokat Venezuelából és további északi spanyol gyarmatokról. Miután 1826-ban elesett a perui Callao, megszűnt a spanyol fennhatóság Dél-Amerikában. Brazília 1822-ben nyilvánította ki függetlenségét Portugáliától, és császárrá választotta I. Péter (Dom Pedro) portugál régensherceget. Dél-Amerikában véget ért az európai uralom, kivéve a guyanai gyarmatokon, amelyeket Anglia, Franciaország és Hollandia tartott uralma alatt, valamint az 1833-ban az angolok által elfoglalt Falkland (Malvin)-szigeteken.
Az épület, ahol deklarálták Argentina megalakulását. Benn múzeum van, és állitólag ezt egy argentinnak életében egyszer meg kell néznie. Előtte lefényképezkednek, néha egész tumultus alakul ki a kapu előtt. (Tucuman városa)
Argentína, Uruguay, Paraguay és Bolívia a La Plata-i Alkirályságból vált ki, Kolumbia, Venezuela és Ecuador pedig a Perui Alkirályságból. A dél-amerikai országok többsége a köztársasági rendszert választotta, erős végrehajtó hatalommal. A félfeudális gazdasági viszonyok tartós ellentétekhez vezettek a konzervatív földbirtokosok és az ipari fejlődést, valamint társadalmi reformokat szorgalmazó liberálisok között. Ez a helyzet ismétlődő forradalmakba torkollott.
A bizonytalanul kijelölt országhatárok miatt gyakran támadtak területi viták, sőt nagyobb konfliktusok is, pl. a paraguayi háború (1864/65−70) és a csendes-óceáni háború (1879−84). Brazília 1889-ben lett köztársaság.
Az I. világháború alatt a legtöbb dél-amerikai ország megszakította kapcsolatait Németországgal, a háború után pedig csatlakozott a Népszövetséghez. A két világháború közötti időszak területi konfliktusai közül a legvéresebb a chacói háború volt (1932−35), amely Bolívia és Paraguay között tört ki, s amelynek végén jelentős bolíviai területek kerültek Paraguay birtokába. Ugyanebben az időszakban szorosabbá váltak az amerikaközi kapcsolatok, kiváltképp Franklin D. Rooseveltnek, az Egyesült Államok elnökének jószomszédsági politikája folytán. 1938-ban aláírták a limai nyilatkozatot, amely Észak- és Dél-Amerika kormányait arra kötelezte, hogy egyesítsék védelmi erőfeszítéseiket az országaikat érő külső támadások ellen.
Amikor az Egyesült Államok belépett a II. világháborúba, Argentína kivételével minden dél-amerikai ország megszakította kapcsolatait a tengelyhatalmakkal, a háború után pedig valamennyien csatlakoztak az Egyesült Nemzetekhez. 1945-ben a chapultepeci határozat megerősítette az amerikaközi egységet, az együttműködést és a külső támadás elleni közös védelmet. Ezt az egyezményt 1947-ben a Rio de Janeiro-i konferencián állandó szerződéssé változtatták. 1948-ban megalakult az Amerikai Államok Szervezete (Organization of American States, OAS), amelyhez Guyana kivételével minden dél-amerikai ország csatlakozott. 1960-ban a montevideói szerződéssel megalakult a Latin-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (LAFTA), amelynek Argentína, Brazília, Chile, Mexikó, Paraguay, Peru és Uruguay voltak az alapító tagjai. A későbbi regionális gazdasági együttműködési törekvések hatására további szervezetek jöttek létre, pl. az Andok-csoport (1969) és az Amazonas-szerződés (1978). Az 1980-ban létrehozott Latin-amerikai Integrációs Társulást a tagországok 1982-ben ratifikálták, és az új szervezet a LAFTA helyébe lépett.
Malvinas szigetcsoport
(Falkland szigetek, ezt a szót ki ne ejtsd egy argentin előtt)
A háború 1982. április 2-án kezdődött, amikor az argentin fegyveres erők megszállták és elfoglalták a Falkland-szigeteket), majd másnap Dél-Georgiát és a Déli-Sandwich-szigeteket annak érdekében, hogy argentin szuverenitás alá helyezzék a területeket. 1982. április 5-én a brit kormány egy összhaderőnemi haditengerészeti harccsoportot indított útnak, hogy az argentin légierő és haditengerészet megtámadása után visszafoglalja a szigeteket . A brit erők 1982. május 21-én szálltak partra a keleti Falkland-szigeten. A harcok 74 napig tartottak az 1982. június 14-i argentin kapitulációig amellyel a szigetek visszakerültek brit irányítás alá. Az összecsapásokban 649 argentin és 255 brit katona, valamint brit bombázásban 3 civil lakos vesztette életét. A brit kormányzat a katonai tevékenységeket hivatalosan 1982. június 20-án nyilvánította befejezettnek[2].
A háború egy kiemelt epizódja volt a szigetek szuverenitása fölött zajló elhúzódó vitának. Argentína mindmáig magáénak követeli a szigeteket, hősiesnek tekintve a visszafoglalási kísérletet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése