Kezdődött azzal, hogy a Fernando hazajött a telekről egy nagy kosár friss zöldséggel, amit ő termeszt fenn a hegyen a konyhakertben.
Saláta, retek, répa megpucol, összevág, leöntve egy joghurt öntettel, amihez a joghurtot én készitettem. A reteknek olyan szép, friss levelei voltak, hogy Dóri gyorsan megnézte a neten, és kiderült, hogy ehető, ugyanúgy bele lehet vagdosni a salátába, mint magát a retket. Sőt, pesztót is lehet belőle csinálni.
Következett a kenyér dagasztása. Dóri rendszeresen süt napi egy kenyeret. Pillanatok alatt bedagasztja, megkel és már megy is a sütőbe. Igaz, hogy egy nagyon jó elektromos sütője van, az én régi gázosomban képtelenség jót sütni.
A mai főétel zöldséges tortilla. Dóri gyorsan összegyúrt két marék lisztből sóval, olajjal, tojással egy hideg linzer szerű tésztát, kibélelt vele egy formát, és betette a hűtőbe.
Közben elkészitette a tölteléket. Hagymát piritott, rádobott kb húsz deka darált húst, megpárolta, közben összevágtunk sütőtököt (amivel tele van a kertjük) apró darabokra, azt is a hagymás húsra, (plusz még hogy egy kis zöld is legyen benne, egy csokor reteklevelet) és a végén nyakon lett öntve egy tejfölös, joghurtos, tojásos szósszal. (A natúr joghurtot én csináltam)
Ez aránylag szilárdra összepárolódott, bele a tésztaformába, tetejére egy kis mozarella-szerű sajtot, és be a sütőbe.
![]() |
Valami elképesztően finom lett! Két nagy szeletet ettem, alig tudtam abbahagyni. |
Manu visitott örömében, mikor meglátta! Természetesen a torta csak gyertyával az igazi, úgyhogy kitaláltuk, hogy azért tortázunk, mert ma egy hete jöttem meg.
És ez csak egy sima, hétköznapi vacsora, amit Dóri pillanatok alatt összevágott. Minden nap főz, mert Fernando csak este eszik meleget.
De én ezeket a 1o-11 órai vacsorákat nehezen tudom megszokni. Rögtön elálmosodom utána, és általában még előbb elalszom mint Manu.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése