LISZT FERENC

Az itteni meteorológia szerint most még egy pár napig aránylag jó idő lesz, gondoltam kifekszem egy kis meleget begyűjteni. Ebéd kész van, Manu óvodában, Dóri ügyeket intéz a városban. 

Kényelmesen elhelyezkedek, mikor is a két kutya azt hiszi ha arcközelben vagyok velük, talán én is kutya vagyok, és elkezdenek piszkálni. De mégiscsak én győztem, lezavartam őket az ágyamról. 

A nagy küzdelemben nem is vettem észre, hogy a szomszéd telekről valami eszement hangerővel üvölt az argentin rádió, benne egy "sebestyénbalázs-vadonjani"féle őrült riporterpáros, az összes hülye betelefonálós játékkal, röhögésekkel és a zenei betétekkel együtt. A zene kizárólag argentin popzene, spanyol nyelven, tele a sportindulókra jellemző lelkesitő dallamokkal. Nem volt nehéz a zajforrást megtalálni. 
A mi házunknak csak egy szomszédja van, a másik oldalon az utca.
Ezen a bizonyos szomszéd telken egy egykor patinás,de nagyon elhanyagolt állapotban lévő villaépület áll. Gazdája nem lévén volt ez már hippitanya, hajléktalan-menedék, szükséglakás. Most látom, hogy fel van állványozva, 5-6 ember szorgoskodik reggeltől estig. Az egyébként földszintes épületre még egy szintet húztak. Reméljük, hogy nem fognak bebámulni az ebédlőnkbe. Állitólag a helyi rendőrség fog ideköltözni, ha kész lesz.

Ez azért kockás, mert a szúnyoghálón keresztül fotóztam

Most a kőműveseké a terep, és a popszámok refrénjeit közösen, túlüvöltve a rádiót éneklik. Amikor felnéztem azt látom, hogy  egyszerre, szinte betanult mozdulatokkal emelik magasba a kőműveskanalat, lapátot a refrén dallamára.
Hirtelen egy chippendel show jut eszembe.


A telkünk másik oldalán van a Liszt Ferenc utca. Most egy jó kis filmforgatókönyv következik: 

Egy argentin kisvárosban születik egy fiú a Liszt Ferenc utcában. Talán soha nem tudja, ki ez a fura nevű figura, talán utánanéz, később esetleg megismeri a zenéjét, de vajon milyen lehet az a Magyarország, valahol Európában, ahol ez a Liszt született.
Aztán a fiú felnő, tanul, dolgozik, nem találja a helyét a hazájában,
és mivel a szülei állandóan arról meséltek, hogy a dédszülők Olaszországbó vándoroltak ki, elmegy az őshazába, beiratkozik a Carrarai Művészeti Akadémiára, szobrász akar lenni.

                                             Snitt.

Magyaroszágon él egy lány, aki sok évet várt arra, hogy felvegyék az Iparművészeti Egyetemre. Végre sikerül az álma, tanul rendesen, kap egy Erasmus ösztöndijat a Carrarai Akadémiára. 

A többi már egy gyakorlott mozinézőnek kitalálható. A fiú rájön, hogy ez a lány abból a fura, "lisztferences" országból jött. A lány reméli, hogy Olasz-, esetleg Spanyolországnál nem kell távolabbra mennie a hazájától, és a családjától. Hat évet élnek Toszkánában, egy csodálatos helyen, mignem a fiút egy karácsonyi hazalátogatáskor megkinálják egy álom-állással. A lány
előtt ott a nagy kérdés: menni vagy maradni? Dehát ez egy romantikus film, úgyhogy MENNI. Beleszakad ugyan a szive, meg a szüleié is, de megy.  A Liszt Ferenc utcába. 

                                                The end.

Az argentinok elképzelni se tudják,hogy egy szóban s és z egymás mellett legyen ,ezért Liszt nevéből az s-t simán kihagyták,nem beszélve arról hogy németül írták.

Az utca lefelé fut, a végében van a folyó.

Nyáron, a középen lévő öreg szőlőtőke beboritja az udvart, egy hatalmas,, hűvös lugas lesz az egész. Oldalt futórózsa bokor ontja a virágait, Dóri a szirmokból szokott rózsalikőrt főzni

Ez tulajdonképpen a szülői ház melléképülete (régen a házvezető lakása volt)  Két szoba van benne, konyha, ebédlő, fürdőszoba. Eddig jó volt, de már kinőtték . Lassan, de biztosan elkészül a házuk a hegyen, szeptemberben akarnak költözni.