NAGYIKALAND: MOST FOG A HAJATOK AZ ÉGNEK ÁLLNI!

EGÉSZSÉGÜGY. Ha eddig szidta valaki a mi rendszerünket, akkor figyeljen! Bár egy gyönyörű, mesebeli dologgal kell kezdenem. Argentinában INGYENES az orvosi ellátás. Még az országba érkező turistáknak sem kell fizetni az alapellátásért. Nincs kötelező eü-i járulék a fizetésekből, nincs TAJ kártya, az orvos ingyen van. Csak ne legyél beteg! Mert a gyógyszer már pénzbe kerül, ha ki kell venni a vakbeledet, vagy eltört a karod, vagy mentőt kell hivni, az már mind-mind súlyos pénzekbe kerül. Illetve ezeket a dolgokat is megcsinálják ingyen, ha ki tudod várni a sorodat. Mert lehet, hogy egy ingyenes szülésre már akkor kell kérni időpontot, mikor még csak kósza gondolat a gyerek. Dóri most azt fogja mondani, hogy túlzok, de igy érthetőbb a dolog.

Van másik megoldás természetesen. Aki felelősséggel gondolkozik magáról és a családjáról, az BIZTOSITÁSt köt. Itt aztán végtelen a lehetőség. Természetesen minél drágább a biztositás, annál jobb az ellátás. Ezek havi szinten fizetendők.Aki ki tud fizetni 2-3 ezer pesót havonta (7O-1OO ezer Ft) , annak semmi gondja, a legjobb kórházakban, a legjobb ellátást kaphatja. Dóri a bevételei arányában csak egy olcsóbb, 1O ezer Ft körüli biztositást kötött. Igy is jár neki a magánkórház, egy nagyon jó szülészorvos, ha kórházba kerül, körbeugrálják, dietetikus tárgyalja meg vele a napi menüt, azt kérhet enni amit csak akar. Ráadásul nincs intézményesült hálapénz rendszer. Nyilván egyedi esetek előfordulhatnak, de nem tartja senki a markát, az egészségügyi dolgozók nem is várnak el konkrét viszonzást, a fizetésükön kívül.

VISZONT! Hiába a jó eü-i háttér, ha az egész rendszer fölé magasodik egy hatalmas bürokratikus rendszer, a Biztositó. És ő az alfa és az omega, mindent nála kell kezdeni, és ő teszi rá a végső pecsétet. Minden biztosító másképp működik, de jellemzően sok utánajárással, papírmunkával lehet kisajtolni belőlük a vizsgálatokat. Természetesen a bürokrácia mértéke, a befizetett havi összeggel fordítottan arányos. Tehát egy olcsóbb biztosításnál vértezd fel magad kellő türelemmel...

Képzeljetek el egy 2O ezres városkát, ahol ez a mindenható biztositó egy gyógyszertárban működik, ahol 3 embernél több nem fér el. Ha valaki bemegy egy fejfájáscsillapitóért, végig kell hallgassa, hogy egy kismamának milyen tipusú kenetvételt kér az orvosa (meg még ennél cifrább betegségek is vannak) és hogy ezt a biztositó fedezi-e. A hölgy felveszi a rendelést a vizsgálatra, közli, hogy továbbitja a központnak a kérést, holnap jöjjön vissza az ügyfél, és megmondja, hogy jóváhagyták-e. Ha igen, akkor boldogan mehet az orvosához. Minden alkalommal (még egy gyógyszer feliratásánál is) ezt a cirkuszt kell végigjárni, és minden alkalommal vinni kell egy fénymásolatot a személyi igazolványról, a biztosítós kártyáról , a legutóbbi három befizetett számláról. (Itt kéne fénymásolót nyitni!)
A legbosszantóbb viszont az, hogy a biztositós csaj félvállról veszi a munkáját, merthogy ő mondja meg, melyik laborban végeztesse el a vizsgálatot a kliens, és rendszeresen rossz helyre küldi őket.

Azon a napon, amikor a közlekedésről irtam, Manut leadtuk az oviba, és mentünk a helyi laborba (1 db ilyen van az egész városban) Gyerekek, öregek, vitatkozás, pici, szűk előtér, WC nincs. Én leülök, Dórikám a nagy hasával sorbaáll. Fél óra után sorra kerül, hallom én, hogy ebből a vitából nem ő fog győztesen kikerülni, vörösödik a feje, de nincs mit tenni, int, hogy menjünk. Kiderült, hogy ezt a vizsgálatot az ő biztositója nem fizeti ha itt csinálják, be kell mennie egy cordobai laborba. Pedig a biztositós küldte ide!!! Ritkán hallom a lányomat ilyen szépen káromkodni!
Ezek után vissza kellett volna menni és ráboritani az asztalt a hülye p-----ra.(Dóri szófordulata) Ehelyett jött a buszos kalandunk, bementünk Córdobába.

Én nem is tudom, hogy egy idős, rosszul látó, nehezen mozgó ember hogy tudja ezt a bürokratikus kálváriát végigjárni.

Egyébként nagyon sok embernek nincs biztositása, biznak az állami rendszerben..

Most én is orosz rulettet játszom. Otthon nem kötöttem biztositást, mert a legolcsóbb is kb 8O ezer Ft lett volna erre a 3 hónapra. Itt megkérdeztük, hogy köthetnék-e, de külföldi nem köthet, csak jóval drágább biztosításokat (100 ezer fttól felfelé) és a Dóri biztosításához csak a gyerekeket, férjet lehet hozzácsapni, szülőket már nem. Úgy döntöttünk, hogy vigyázok magamra, ne törjön el semmim, vakbelem már nincs, majd csak túlélem valahogy.

Ez azért őrület lehet, hogy egy orvosnak, meg gyógyszerésznek állandóan azt kelljen figyelni, hogy kinek milyen biztositása van, és az mit fedez. Dórinak például a magnéziumot csak 40%ban (mér pont azt?) fedezi, drágább mint a sima, recept nélküli, más helyeken.Ezért csak minimális ideig szedte, helyette ott a jó öreg, itthonról vitt Elevit, amit még a Manuval is szedett.

Merthogy iszonyú széles a biztositó skálája, nagyon sok van belőlük, hatalmas lehet az apparátusuk, gondolom a nagyobb városokban még nagyobb. Lehet, hogy emiatt nem is tudják, vagy nem akarják átalakitani a rendszert, mert akkor mit csinálnának ezekkel az emberekkel.

Hát ennek a két hétnek a tapasztalatából, mióta itt vagyok, ennyit szűrtem le erről a témáról. Ha bővül a kör, majd irok még róla.

A következő képek csak picit tartoznak a témához, hogy mégis legyen fotó a végére.

Elsétáltunk a kedvenc zöldségesünkhöz. Igaz ugyan, hogy az utca túloldalán is van egy, 30 méterre, de itt hűségesek az emberek a saját henteshez, zöldségeshez, pékhez, hiába van kilométerekkel távolabb.
Mivel rengeteg zöldséget és gyümölcsöt esznek, nem mindegy,hogy milyen a minősége. Ráadásul oviba menet Manu minden alkalommal berohan, széles mosollyal Hola-t küld mindenkinek, és természetesen sosem jön ki egy-egy banán, alma, vagy dobozos üditő nélkül.