KÖZLEKEDÉS

Hétfőn Dórinak be kellett menni egy  kardiológiai vizsgálatra Córdobába. Gondoltuk, bevisszük Manut az oviba, aztán busszal bemegyünk, napközben csavargunk a városban, 5-re ott vagyunk a vizsgálaton, és szépen hazajövünk.
Igen, ha Szentendréről Pestre kellett volna bemenni, ez igy is történhetett volna.
Nade!
A következő rémtörténethez bevezetésként el kell mondanom, hogy a 9O-es évek elején, Carlos Menem  köztársasági elnök aki egy hiperinflációval párosult recesszió miatti államcsődöt úgy próbált elkerülni, hogy amit csak lehetett, privatizált. Többek között a vasutat, aminek az lett a következménye, hogy pár év alatt megszűnt Argentina teljes vasúthálózata az új tulajdonosok nem tudták mit vesznek a nyakukba, és inkább hagyták szétrohadni az egész rendszert.
Maradt az országúti közlekedés, vagyis a busz. Természetesen ezek is mind magántársaságok kezére kerültek. de nem ám úgy, hogy egy tulajdonosa van egy területen lévő buszhálózatnak, hanem sok kicsi társaság, benn a városban szinte minden busz egy másik társasághoz tartozik.

De térjünk vissza a mi viszonylatunkhoz. A mi városunkból 3-4 társaság buszaival lehet eljutni a városba. A februári árviz után az egyik bedobta a törülközőt, tönkrement, igy kiestek az ő járataik a rendszerből. Mondhatnánk, hogy egy normális országban nosza, beugrik egy másik cég, és szolgáltat tovább. De nem itt! A tönkrement cégnek még 4-5 hónapig él a koncessziója, addig nem léphet senki a helyébe.
Az meg igazán nem érdekel senkit, hogy sok ezer ember nem tud eljutni a munkába (Córdobába) vagy a gyerekek az iskolába, esetleg a betegek a kórházba. 
Dóriék a városnak azon a végén laknak, ahol elvileg még fel kéne férniük a buszra, de már olyan tömötten érkeznek negyed óránként, hogy meg sem állnak. 

A távolsági buszok 8O %-a ilyen 26 személyes kisbusz, ami egyébként szuper kényelmes, légkondicionált, egyetlen hátránya, hogy hamar megtelik. (Jegyet a vezetőnél kell venni, egy cordobai jegy kb ezer Ft. )

Itt ugyanis a sofőr kötelessége figyelni a helyeket, és amennyiben már nincs ülőhely, nem vehet fel több utast. És sajnos nem érdekelheti őket az sem, hogy az én lányom már egy órája ott áll a nagy hasával a megállóban, és időpontja van az orvosához, vagy épp egy pici babás anyuka, vagy egy százéves bácsika akar feljutni. 

Van még ez a fajta távolsági busz is, ami fapadosabb, kétszer annyi idő alatt teszi meg az utat, mint a fehér, mert más az útvonala, bemegy a kisebb falukba is. Csúcsidőben ez is tömve van. (De ez 2OO Ft-tal olcsóbb)

 

Ha már a buszoknál vagyunk, ez a narancssárga a mi városi buszunk, egységesen 6,5O, vagyis 21O Ft az ára, akárhány megállót megyünk vele.

Tehát ott tartottunk, hogy Manuelt  leadtuk az oviban el kellett még intéznünk egy további bosszantó dolgot (de erről majd legközelebb) majd fel akartunk szállni a Córdobába vivő buszra. A megálló tele emberekkel, a buszok húznak el mellettünk, néha egy ember leszáll, akkor egy felszállhat a helyére. Közben feljött a nap, óriási lett a hőség, mi túlöltöztük magunkat, lekerül a kabát, poncsó, egyre idegesebb a hangulat. 2O perc után feladjuk, elindulunk  felfelé (mondtam már hogy olyan ez a város, mint San Francisco,legalábbis a film után) ahol van egy busz-állomás, talán ott több ember leszáll, és lesz helyünk. Útbaesik egy kávézó, beülünk hullafáradtan (és még el sem kezdődött a nap!) 

A busz éppen húzott kifelé a megállóból, de látta, hogy egy hordóhasú kismama integet felé, nagyon rendes volt, visszatolatott, mi pedig végre utazunk. Pont két hely volt. Ezután sajnálkozva néztük a következő megállóban reménytelenül álldogálókat.

Egy óra alatt értünk be, ebből 2O perc maga az út, 4O perc a városban a rengeteg autó közötti tötyörgés, amig a belvárosba jutunk.

A város közepén van egy Olmos nevű, elegáns bevásárlóközpont. 

A belül hipermodern üzletközpont ilyen kivülről.

Főbejárat

Na ide bevetettük magunkat, kizárólag nézelődés szempontjából. Itt olyan eszméletlen árak vannak (erről irok majd egy külön bejegyzést) hogy ha összeadnám annak a két bőrönd bébiruhának az árát amit hoztam, és valaki az itteni árakon megvenné, nem lenne gond befejezni a házukat a hegyen. 
Egy-két órát eltöltöttünk itt, meg is ebédeltünk egy gyorsétteremben én végig szörnyülködtem az árakat, aztán kimentünk a városba.

Ez a két óriás hotdog egy tányér sültkrumplival, rajta tojásrántottával, sörrel, vagy üditővel 25OO Ft volt.

Én még ennyi buszt az életbe nem láttam egy helyen. Képzeljetek el egy akkora várost mint Budapest, de nem egy centrummal, hanem legalább tizzel, azonos ember- és járműtömeggel hosszú kilométereken keresztül, amig a szem ellát. Mivel se villamos, se metró, se HÉV, csak busz, egy iszonyú káosz az egész. Gondolom 1-től vannak számozva, és 92-est is láttam. És ezek mind forgalomban vannak. Mivel sok kis társaság üzemelteti őket, mindegyiknek más a szine. Ha elfogynak a szinek, jönnek a minták, szinvariációk.  Az utcákon nem ám egy buszmegálló van, mert a várakozók átlépnék a kritikus tömeg kritériumát, hanem egymást követve 2O méterenként öt, de hatot is láttam. Mindegyik megállóhoz 4 különböző járat tartozik. És ez csak egy darab utca. Mivel minden utca egyirányú, kettővel  arrébb jön a következő viszonylat, ugyanennyi busszal. És ha ez még nem elég, keresztbe is ugyanennyi, merthogy négyzethálós szerkezetű a város. (Aki már szédül, abbahagyhatja az olvasást!) 

Kerestük a 3O-as busz megállóját, amivel ki kellett mennünk a Klinikára. Jó fél órába telt, mig megtaláltuk.

És ami a legfeltűnőbb! Az a rengeteg ember szépen, sorban, csendesen áll a megállóban, nem idegeskedik, bár a keskeny járdán alig férnek el tőlük a járókelők. Mikor jön a busz, az a néhány ember, akinek ez jó, kiválik a sorból, felszáll, a többiek felzárkóznak és várnak tovább fegyelmezetten. Nekem már égnek állt a hajam ekkora nyugalomtól! 
Felszállás csak elöl van! Jegy nincs, mindenkinek van egy plasztik kártyája, ami fel van töltve bárhol vásárolható összeggel, és azt az ajtó melletti narancsárga ketyeréhez hozzáérinti. Jó hangos pittyegés következik, amit mindenki hall, csak akkor lépnek tovább a busz belsejébe. Nincs ám bliccelés, lógás, eszébe  se jut senkinek. Egyébként a kártyáról  utazásonként kb 25O Ft-ot von le a pittyegő.

Na, kiértünk a külvárosba a Klinikára, röpke egy óra alatt végeztünk, visszafele már nagyobb tömeg volt, mert 6-kor van vége a munkaidőnek, és ez a csúcsforgalom. Meg sem mertük kockáztatni, hogy valahol a városban álljunk sorba a "vidékre" menő távolsági buszmegállóba, mert sanszunk se lett volna hazajutni, ezért elgyalogoltunk a végállomásra. Ott ért a következő meglepetés. Legalább tiz  busznak való beálló van a végállomáson, mindegyik más környező városba megy. A leghosszabb sor természetesen a Rio Ceballos-i volt. 

A tér alján lévő nagy tömegbe nem mertem belefotózni, féltem, hogy megvernek. Bár amilyen jámbor népség.......

A sárga kardigános a lányom. Utánunk pillanatok alatt újabb tömeg keletkezett.

Sajnos panorámafelvételt nem tudok csinálni, igy meg nem fért bele az objektivembe a hosszú sor.

Dóri elment jegyet venni, én beálltam a sorba. Kb hatvanan voltak előttünk, igy ha valaha beáll egy 26 személyes busz, talán a harmadik fordulóval el tud vinni. Bár az sem biztos, mert előtte van még egy megálló, és van hogy már félig televan mikor beérkezik. Mikor már 2O perce ott álltunk, és még egyetlen busz sem jött, Dóri arra gondolt, hátha a pirosra, aminek máshol van a megállója talán előbb felférnénk, egye fene, hogy kétszer annyi ideig zötykölődünk.
Odament a pénztárhoz, kérte, hogy váltsák vissza a jegyét, mert már kezd rosszul lenni, megpróbálunk valami más megoldást keresni a hazajutáshoz. A pénztáros rögtön kikisérte a buszhoz, és szólt a "felengedő embereknek" hogy a kismamát az első buszra tegyék fel. Erre mondja, hogy igen, de itt van az anyukája, akit nem fog itthagyni, igy aztán pár perc múlva az éppen befutó buszon találtuk magunkat. Ha ez nem jut eszébe, a jó ég tudja meddig állhattunk volna ott!
Öreg este lett, mire hazaértünk az éppen belázasodó gyerekhez. És ez még csak a közlekedési része volt ennek a napnak!