MEGÉRKEZTEM

Miután összevissza öleltük, csókoltuk egymást, a hatalmas  csomagokat kitoltuk a parkolóba. 

Manu borzasztóan fel volt dobva, mindig újabb puszikat kért tőlem, és a saját karattyolós nyelvén, amit senki sem ért, állandóan dumált, mutogatott, bohóckodott, nem tudtuk leállitani. Fernandónak (ő a vejem) egy öreg, veterán Renault 4-ese van, aminek épphogy befért a csomagtartójába a két nagy bőrönd, a harmadikat a hátsó ülésre kellett tenni. Igy aztán már nem fért be a gyerekülés, ezért nem az autópályán mentünk haza, ahol esetleg lekapcsolhatnak, hanem egy órás kerülővel a kis falukon keresztül. 

Dórikám röhögőgörcsöt kapott mikor meglátott a téli dzsekimben a 26 fokban. A fene se gondolta, hogy ilyen meleg lesz késő ősszel. De 3 évvel ezelőtt, ugyanekkor sokat fáztam, most aztán felkészültem alaposan. Szinte csak meleg cuccokat hoztam.

Hazaértünk, a ház sokat nem változott, később még irok róla. Két szobájuk van, az egyiken fogunk Manuval osztozni.

A bőröndökből kipakolás felért egy karácsonnyal. Az egyikben csak babaruhák voltak, O hónapostól 12 hónaposig. Egy éve járok bababörzékre, luxus turkálókba, bababoltokba, mert itt nagyon drágák a babaruhák. Ezért ahogy a Manu nőtt, Dóri mindig átalakitotta a ruháit, hozzátoldott, megnövelte, igy aztán a picinek nem maradt semmi. Hát most lett!!!  Akár 5 gyereket is tudna öltöztetni ebből a mennyiségből.

A másik bőröndben Manu ruhái (a Lidl-ben nagyon jó minőségűeket lehet kapni)  és játékai. Vateráról, bolhapiacokról több kilónyi Lego-duplo, vonat. Könyvek, társasjátékok, stb.

Hoztam Thomas-mozdony-legót is, de ezt majd a tesó fogja hazahozni a kórházból.

Dóri kapott két fotókönyvet, 154 oldalast, egyenként másfél kilóst. Karácsonyi ajándékba egy "A mi családunk" ciműt, amiben visszamenőleg az összes ősünk története, fotókon, elbeszéléseken keresztül, Apa novellái, versei.

A másik könyv cime:  DOROTTYA, amiben az ő fotóit gyűjtöttem össze a megszületésétől 2O éves koráig. Ennek lesz még egy része, de a 154 oldalba csak ennyi fért.

Beszélgetés után egy könnyű kis vacsora (marhasült).Mindez éjjel 11-kor, ami itt a legtermészetesebb vacsoraidő. Otthon hajnali 4 óra. És ez volt a szerencsém, hogy kibirtam velük együtt, mert ha lefekszem normál időben, sokkal nehezebb lett volna az átállás. Igy semmi gondom nem volt, másnap én ébredtem a leghamarabb. 7 órakor még teljes volt a sötétség, csend.

Hajnali kert a fürdőszobaablakból

Délelőtt Manuval lementünk sétálni a folyóhoz, gondoltam barátkozzunk egy kicsit, mert iszonyúan anyás, mindenhova húzza magával az anyját. 

Vittünk egy dömpert, amit a végén nekem kellett húzni, jött velünk a két kutyájuk, akiket hiába zavartam vissza szép szóval, majd kiabálással, állandóan visszaszivárogtak. Igy egy kis konvojban mentünk. Nagyon érdekes volt a kommunikációnk. Ő folyamatosan dumált, én rámutattam valamire és mondtam a nevét magyarul, várva, hogy utánam mondja. Én mondom: virág, ő kedvesen rámnéz, és mondja: siii. És ez még vagy ezerszer. Egyszerűen nem jön ki egy magyar szó sem a száján, pedig Dóri a megszületése óta csak magyarul beszél hozzá. Persze spanyolul is csak a si-t meg a no-t érjük meg, a többi halandzsa. Azt hiszem azt mondtam már, hogy az apja csak spanyolul, az anyja magyarul beszél vele, ők ketten egymás közt pedig csak olaszul beszélnek.(akkor váltanak spanyolra, ha valaki jön hozzájuk, vagy társaságban vannak.)  Biztos hogy nagy káosz van szegény gyerek fejében, de majd csak kitisztul a kép. 

Emellett örökölte a Kaszás nagyapja önfejűségét, konokságát (szorozva öttel). Ha a  fejébe vesz valamit, nincs az az isten, ami eltántoritaná. Különböző trükköket vetünk be, hogy elfelejtse, de még órák múlva is emlékszik, hogy át akartuk verni, olyankor megsértődik, karbateszi a kezét, és ott marad az incidens szinhelyén. Háromszor sértődött meg ilyen módon a sétánk alatt, leült a járdaszélre és nem akart továbbjönni.

Ősz van, sárgulnak a levelek, az unokám meg lecövekelt.

Aztán a mi kutyáinktól megőrült az utcában lévő összes kutya, iszonyú hangzavar, igy inkább hozzám szaladt.

Kimeritő két óra volt, leizzadtam mire hazaértünk.

Az egyik legnagyobb öröm a Túró Rudis doboz kibontása volt.