Dóriék épphogy megjönnek a nagy bevásárlásból, kipakolják a zöldségeket, italokat, főznivalókat, amikor jön egy telefon, hogy a Fernando unokahuga, aki nyár óta ígérgeti, hogy meglátogatja őket, most jönne, de nem busszal, hanem kocsival elhozza őt Lorena, F. testvére. Gyorsan összekapjuk a lakást, a nagy rohanásban még nem számítottunk vendégekre.
Megérkeznek, öröm, mi két éve nem láttuk egymást.
Előkerül a matés-készlet, gyerekek összevesznek a kapott ajándékon, hol egyiket, hol másikat vigasztaljuk.
Ébredés óta Manuel és Facundo dinójelmezben flangál, jó szórakozás, hogy a vendégeket is ijesztgetik.
Lorena saját sütésű süteményt hozott egy dobozzal, azt eszegetjük a matéhoz.
Zajlik az élet, Manunak tüske megy a lábába, Facundo ügyesen focizik.
Egyszercsak vége az idillnek, egy óriási csattanást hallunk az utca felől.
Én rohanok ki először, a fák közül annyit látok, hogy egy fekete autó megfordul, és csikorgó kerekekkel eltűz a város felé ilyen nyomot hagyva maga után.
Lorena kocsija, ami az út szélén állt, egy kicsit átrendeződött, a hátulja kicsit betolva a kertbe.
Sajnos pont a keréknek csapódott a másik autó eleje.
Telefon, rendőrség, jegyzőkönyv. Többen megállnak, van aki látta mi történt, hajlandó tanuskodni, mindenki sajnálkozik.
Állítólag az történt, hogy a dupla záróvonalon simán előzni akaró fekete autó, amiben két srác ült, észrevette, hogy a szembejövő kocsi elől már nem tud visszahúzódni a sávjába, és hogy elkerülje a frontális ütközést, belecsapódott Lorena parkoló kocsijába. Miután 2-3 rendőrautó, motoros is megérkezik, telefonálgatnak egymásnak. Mindez 1-2 óra alatt zajlik. Gyerekek persze visítanak, unják, beteszünk nekik egy rajzfilmet, megy a sopánkodás, mi lesz, ha nem találják meg a tettest, nem fizet a biztosító, merthogy Casco nincs, jó kis karácsony lesz. Úgy tűnik ezzel a kocsival nem is tudnak továbbmenni, mert furcsán áll a kereke.
Én benn vagyok a gyerekekkel a házban, amikor egy óriási üdvrivalgás, elkapták a fiúkat a városban. Egy 17 és egy 18 éves fiú, egyikük bátyját vitték ki a reptérre, aki Mexikóba indult vakációzni. A kocsi is a báttyé volt, ezért ijedtek meg annyira, hogy próbáltak gyorsan elhúzni a csattanás után. Az ő kocsijuknak az eleje sérült meg, de alaposan, a házunk előtt a fű tele van törmelékkel.
A rendőrök visszakisérték őket hozzánk, bocsánatot kértek a Lorenától, megígérték, hogy ilyet aztán soha többet. Láthatóan nagyon be voltak tojva.
Ilyen esetben két lehetőség van itt. Ha közlekedési rendőrök kapják el a fiúkat, akkor a hivatalos út, hogy beviszik mind a két kocsit a rendőrségre, ott elvannak 1-2 hónapig, amig tárgyalásra kerül az ügy. Addig senki nem használhatja a kocsiját, és jó esetben elveszik a jogsiját a tettesnek.
Ezek a rendőrök bűnügyiek voltak, feltették a kérdést, hogy a biztosítós eljárást választják-e, mert akkor szabadon elmehetnek, sőt még az sem biztos, hogy következménye lesz. (pontlevonás, ejnye-bejnye, stb)
Telefon a biztositónak, küldenek egy trélert, várjuk meg.
A rendőrök és az érdeklődők lassan szétszélednek, mi várunk türelmesen.
Dórikám főz egy újabb adag matét, és kedélyesen eliszogatják a roncsok mellett.
Megjön a tréler, csörlővel felhúzzák a kocsit.
Argentína, én így szeretlek! |
Szegény Lorenának azért nem mindegy, hogy a 3 gyerek mellett most jó ég tudja meddig nem lesz kocsija.
Lassan lemegy a nap.
Hát ezt a rokonlátogatást mindenki sokáig fogja emlegetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése