NAGYIKALAND: ISMERKEDÉS az unokákkal (5.)

Sokan kérdeztétek már, hogy került ilyen messzire a lányom otthonról. Ő az
Iparművészeti Egyetemen végzett, grafikát tanult, a diplomamunkája egy borászat arculatterve volt. Munkája alapját a fametszés technikája adta, mert akkor már évek óta ezzel dolgozott. Az egyetem alatt 1 éves ösztöndijat kapott Carrarába, az ottani Művészeti Akadémiára, ahol az olasz nyelv elsajátitása mellett sok barátra is szert tett. Rajtuk keresztül ismerkedtek meg Fernandóval, aki szintén ott végzett, szobrász szakon.
Elég kalandos úton, de végül összejöttek, 6 évig éltek Toscánában, csodálatos helyen, Viareggio felett többszáz méterrel a meredek hegyoldalba épitett pici faluban. A hatalmas teraszuk előtt a tenger, kétoldalt hegyek, a kis völgyekben rá lehetett látni a környező kisvárosokra, falukra.

Lenn a mélyben a tenger

Napfelkelte a völgyben

Az a kis rózsaszín szelet volt a lakásuk. A szélessége pont annyi, hogy egy franciaágy faltól falig elfért a hálóban.

Az alattuk levő, pár házból álló Monteggiori, az alatt meg a tenger.

Ha hiányzott a gyerekünk, reggel beültünk a kocsiba, délután már náluk voltunk. És fordítva is. Ezzel a felállással még simán el tudtuk volna képzelni mi is a nagyszülőségünket. Ám a sors közbeszólt. Fernandót egy argentinai útja során megkínálták egy olyan állással, amire nem lehetett nemet mondani, szakmailag a helyére került, Cordoba város (akkora, mint Budapest) Örökségvédelmi Hivatalának vezetésére kérték fel. Dóri előtt ott volt a kérdés, hogy 35 évesen eldobjon-e egy jól működő kapcsolatot és maradjon itthon, vagy vállalja, hogy a világ túlsó oldalán, tökidegen környezetben kezdjen új életet. (Ez az, amibe egy szülő akkor sem szólhat bele, ha beledöglik.)

Végül győzött az utóbbi, annál is inkább, mert nem tudta volna elképzelni az életét gyerek nélkül, és ezt olyan embertől akarta, akit szeret.

Így aztán 2008. őszén bepakolta a kis életét két bőröndbe, és irány Argentína. Fernandónak már nem éltek akkor a szülei, a régi családi házban lett egy lakrészük, ott éldegéltek. Fernando bejárt dolgozni a városban, Dórinak csak egy számítógép és internet kellett a munkájához, a régi olasz és magyar megrendelői nagyrész megmaradtak. A nettel elég komoly probléma volt, mert hol volt, hol nem. Sokszor hetekig nem beszéltünk, mert nem volt elérhető.
Egyszer csak jön egy üzenet, hogy jó lenne ha vennénk két repülőjegyet, mert össze akarnak házasodni, és szeretnék, ha mi is ott lennénk.

2010. január 4-én repülőre ültünk és 2 nap múlva már ismerkedtünk az ottani életével. Egy hónapra terveztük az utat, abba belefért egy csodálatos egyhetes utazás Argentína északi részébe, keresztül az indiánok földjén, egészen a bolíviai határig, sőt még át is mentünk Bolíviába. Életünk legfantasztikusabb utazása volt, gyönyörű dolgokat láttunk. Az esküvő nagyon különleges volt, a hivatalos ceremónia után, egy hatalmas kerti, grillezős, sütögetős, medencés, fürdős partiba torkollt az esemény.

Az anyakönyvi hivatalból távozóban.

A szűk rokonság és barátok között

Aztán következő év augusztusában névnapi ajándékul kaptam egy ultrahangos fotót. Első unoka, óriási öröm, ráadásul tudtuk, hogy a 16. hét előtt itthon is ki akarja magát kivizsgáltatni a lányom, tehát még láthatjuk is. Itthon a Czeizel intézetben mindenféle tesztet elvégeztek, és megnyugodva utazhatott haza.

Márciusban megszületett Manuel, akkor csak én mentem ki egy hónapra. Tudom, hogy nekem is milyen jól esett, hogy a szülések után édesanyám odaköltözött hozzánk egy pár hétre, és minden kivánságomat leste. Az én lányom sokkal erősebb nálam, nem engedte magát kényeztetni, ugyanúgy minden munkát ő maga végzett, még ő kímélt engem, sokszor feleslegesnek találtam, hogy ott vagyok. De azért csodálatos érzés volt, hogy magamra köthettem a hordozókendőben azt a falat gyereket, és hatalmasakat sétáltunk hegyen-völgyön.

Igen, én vagyok a nagymamád.

Amikor Manu másfél éves volt, hazajöttek Magyarországra, 4 hónapig voltak itthon.

Megérkezés a reptérre egyedül. Ezt ma a két gyerekkel már biztos nem bírná.

Mátyásföldi játszótéren.

Aztán 3 év múlva jött Facundo, és én 3 hónapra vonultam ki, szülés előtt is, után is másfél hónapot töltöttem velük. (Erről szól ennek a blognak az első része)

+

Ez már a második hordozásom.

Kirándulunk

Hát ennyi volt a kapcsolatunk az elmúlt 7 évben. Természetesen az internet, a skype nélkül nem lehetne kibírni de hát az mégsem olyan, mintha magamhoz ölelhetem őket.

Most, hogy már a pici is 2 és fél éves, tudták, hogy jövünk, 4 hónapja megvettük a repülőjegyeket, azóta napi szinten folyt a készülődés.

Mégis megdöbbentő volt, amikor csütörtök reggel mi ketten már jó korán felébredtünk és lementünk az ebédlőbe, egyszercsak hallunk egy mezítlábas csattogást, Manu jön lefelé a lépcsőn, észrevesz, egy óriásit visít, és fut vissza a szüleihez. Facundo ugyanígy.