Jóval elmúlt már 4 óra is, (otthon 8 óra) mire ágyba kerülünk, de a rengeteg élmény, izgalom tovább zizeg a fejemben, nagyon nehezen alszom el. Arra ébredek, hogy Apa már zörög a konyhában, attól félek, hogy valóra váltja Dóri rémálmát, és nekiáll hagymás, kolbászos tojásrántottát sütni, szokása szerint. Szárszón ezzel készít ki mindenkit hajnalonként. De nem, csak a reggeli kávéját próbálja előteremteni.
Apa még nem is látta a házukat, csak őserdő korában a telket, 2010-ben. Én már az építkezési stádiumot is láttam, de igazán csak tavaly karácsonykor költöztek be. A telek, amit Fernando vett, egy igazi ősfákkal, bokrokkal, sűrű aljnövényzettel benőtt domboldali erdő volt. Ő egyedül vágott ösvényeket, kezdte el szisztematikusan kiirtani a növényzetet, hogy a háznak helyet csináljon. Mániákusan ügyelt arra, hogy csak a tényleg felesleges és értéktelen növények menjenek, és az itt élő őshonos fajták maradjanak. A környékükön bárki megvesz egy telket, rögtön azzal kezdi, hogy kiirtja az összes fát. Aztán csodálkoznak, hogy nyáron ki sem mehetnek a kertbe a hőség miatt, a nagy esőzéseknél meg nincs ami megfogja a talajt.
Ezzel szemben az ő házuk olyan, mintha egy erdő közepében lennének. Azt az elvet követik, hogy itt ők a betolakodók, akiknek jó vendég módjára kell bánni a természettel, nem erőszakolják meg a saját kényelmük érdekében. Max egy ház erejéig, mert élni csak kell valahol. Inkább vállalják, hogy a fák tüskés ágai megkarcolják őket, rálépve belemegy a lábukba, különben is tanulja meg az a büdös kölök, hogy cipő nélkül ne rohangáljon kinn.
A telek az úttól lefelé erősen lejt, ezért a kitermelt rengeteg kőből teraszokat építettek ki a fák, bokrok köré. Még nagyon sok tennivaló van, ahogy tudják, majd megoldják. Csak Apa van kiakadva, hogy lassú a tempó, mivel ő ahhoz szokott, hogy ha kitalál valamit, azonnal végre is hajtja, nem tologatja. De a vejem szinte éjjel-nappal dolgozik, Dórinak a két gyerek és a háztartás mellett kevés ideje marad.
Még tyúkokat is tartanak, akiket minden este kiengednek a házukból, és sötétedésig kapirgálnak. Unokáim örömmel hozzák be a tojásokat.
 |
| Az utcaszintről ennyi látszik a házból. Körülbelül semmi. |
 |
| A keritésen belépve már több látszik. |
 |
| Ez a fölső bejárat. Erre nyílik az egyik hálószoba, és a nappali. |
 |
| Semmi luxus, semmi hivalkodás, belesimul a környezetbe. |
 |
| Ő az első kutya, Camila. Ő is kóbor kutyaként került hozzájuk rögtön az első évben, mikor kiköltöztek Argentinába. |
 |
 |
| Megyünk lefelé a telken. |
 |
| Hoztam otthonról zöldségmagokat, és elültettem. Talán még kinő addig míg itt vagyunk. Van benne hegyes erős paprika, fehér, húsos paprika, spárgatök, kapor, vöröshagyma, zeller, karalábé, újhagyma. Paprikából itt csak a kaliforniai piros és zöld van, de abból nem lehet egy jó lecsót csinálni. |
 |
 |
| Háttérben a tyúkól. |
 |
| Dóri éppen kiengedi őket. Az összes tyúk fekete, három öreg van, ők már tojnak. |
 |
| Ő a baromfiudvar császára. Akkor kukorékol, amikor akar, tökmindegy neki, hogy reggel van-e, vagy éjszaka. Ahogy kiengedik őket, ő rögtön itt terem a legmagasabb ponton, és innen nézi az alattvalóit. |
 |
| Ez a nyugisabb játszóhelye a gyerekeknek |
 |
| A ház alsó szintje. Fenn a gyerekszoba, most épp alszanak, mellette a nappali, lenn a konyha-ebédlő, mellette egy tárolóhelyiség, Ja, és fönn van még a fürdőszoba is. |
 |
| Így néz ki a papucsom, ha letérek az ösvényről. És némelyik tövis olyan hosszú, hogy simán beleáll az ember talpába a papucson keresztül. Persze nem egész évben ilyen rossz a helyzet, nemrég nagy vihar volt, óriási széllel, és a szárazabb ágakat letörte, azóta is egyfolytában takarítjuk el a romokat. (Illetve Apa, talicskával.) |
 |
| Nagyapa próbálja lekötni az unokái figyelmét, de nem nagyon sikerül. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése