EGY NAP A VÁROSBAN (8.)

December 21.

Apa hajnali fél 4-kor felébred (akárcsak otthon) matat, zörög, kimegy, bejön. Ő simán visszaalszik, én nem tudok. Még töksötét van, néhány kakas elrikkantja magát, aztán a többiek is csatlakoznak.  Kóbor kutyák  járják a kötelező reggeli köreiket, a házőrző társaik dühösen tépik belülről a kerítést, kóborék még cukkolják is egy kicsit őket, majd röhögve továbbállnak.

Bekapcsolom a tabletemet, otthon már 8 óra van, elolvasok egy-két hírt, de nem leszek vidám tőle.
5 órakor lemegyek a konyhába, csinálok egy kávét, szendvicset reggelire. Még mindig sötét van, fél 6-kor kezd csak derengeni odakinn.

A mai programunk: ketten bemegyünk Cordobába, és megmutatom Apának azokat a helyeket, amiket én 2 és 5 éve már végigjártam.  Este megbeszéltük, hogy lazán fogunk felöltözni, nehogy gutaütést kapjunk a városban.

10 perc gyaloglás a buszmegállóig, most jön fel a Nap.

6.20-kor befut a busz, azzal lemegyünk a hegyről, majd a kisvárosban átszállunk egy másikra, ami elvisz a nagyvárosba, Cordobába. 60 peso a 2 busz, ami kb ezer Ft fejenként.

A sofőr adja a jegyeket. Ahogy észrevettük bérlet nincs, a diákok,
 a munkábamenők is fizetnek, és kapják a jegyet. Van aki odaérinti a kártyáját a dobozhoz, és úgy kapja a jegyet, de a legtöbben papírpénzzel fizetnek. Én ilyen ócska, szakadt, gyűrött papírfecniket még nem láttam. Mintha a kutya szájából húzták volna ki mindet. És azt is észrevettük, hogy a postai szolgáltatást is a távolsági buszokkal bonyolítják. Amíg jöttünk Buenosból, minden megállóban leadott a sofőr egy kisebb zsákot, amit aztán gondolom a helyi postások széthordanak. Most is kapott a mi sofőrünk egy adagot, amit bevisz Cordobába.-------------------------

Minden jön flottul, de reggeli csúcs van, egy óra alatt érünk a városba. Napsütésben, melegben indulunk, de útközben egyre felhősebb lesz az ég. Még örülünk is, hogy ez jobb idő lesz a kirándulásra. Aztán észrevesszük a busz digitális hőmérőjét, ami 17 fokot mutat. A tegnapi 37 után. Ez azért elég durva, lassan elkezdünk aggódni. Én egy muszlinkendőből varrt felsőben, Apa szerencsére farmert vett fel, és pólót. Leszállunk a centrumban, és azt látjuk, hogy kartondobozok, nylon zacskók repülnek a levegőben, mindent felkap a szél, és pörgeti a magasban, közben sárga porfelhő takarja el az eget,  egész sötét lesz.

Porfelhő kavarog, elsötétül az ég, iszonyú a páratartalom, nagyvárosi dzsungel.

Szerintem esőpermet került az optikára, mert szinte minden kocka ilyen homályos.

Rohanás közben lőttem csak a képeket, nem volt időm tisztogatni a lencsét.

Ez az OLMOS nevű nagyon elegáns bevásárlóközpont. Gondoltuk, hogy ide fogunk bemenekülni a vihar elől, de a biztonsági őrök az utunkat állták.  Még nem volt 8 óra, inkább továbbálltunk. 

Egyre sötétebb az ég.

A járókelők ráérősből sietősre váltanak


Az utcasarkokon megjelennek üzletet szimatolva az alkalmi esernyőárusok

Nem terveztem ugyan be mára, de pár utcával följebb van egy óriási kulturális centrum, aminek hatalmas kültéri árkádsora, félig zárt folyosói vannak, ahol szabadtéri művészeti alkotások tömege látható, majd ott jól elleszünk az eső idejére.

Nagy csalódás ért, mert csak a kordonokkal körbezárt épületet találtuk, úgy tűnt, hosszabb ideje van lezárva az egész intézmény. Itt ugyan nem fogunk menedéket találni.

Modern fémszobrok, mobilok a kertben.

Csapra hasonlító fejével szárnyaszegett óriás kondorkeselyű akar lenni?

Továbbállunk, irány a templom, még mielőtt leszakadna az ég.

2010-ben a hőség elől menekülve itt kávéztunk a pálmafák alatt.

Közeledünk kedvenc templomomhoz. Most a hátsó front felől....

A Szent Szív temploma

Az 1926-ban Augusto Ferrari olasz építészmérnök tervezte neogótikus stílusban. Az építkezéshez Rómából hozatott szakembereket. 1934-ben fejezték be.  Két tornya van: egy csonka, amely az eltűnő anyagot jelképezi, míg a másik, (34 méterrel magasabb), a felemelkedő lelket . A kapucinus atyák temploma, mellette kolostor is van.

Csodálatos bejárata van, némileg hajaz a jáki templomra

Belső tere engem egy kicsit a Mátyás templomra emlékeztet

Óriási Betlehem, három királyokkal szent családdal és rengeteg csillaggal..

De hol van a Kisded?

Közben kinn kitört a vihar. Óriási dörgés, villámlás, és szakadó eső, özönvíz. Dóri kifejtette , szerencsénk volt, mert  reggeli áhítat volt az egyik  belső kápolnában,(halk orgonaszó, imamormolás) ezért találtuk nyitva. Így nem maradt más hátra, mi is csak ültünk a padokban áhitatba merülve és csendesen szidtuk az esőt

Közben fotózgattam. Ez egy, a külső hajóban lévő fülke.

Uram, uram, miért hagytál el engem?

Időnként kinéztünk a kapun, már a templom előterébe is folyt be a víz. Mise után ,mikor az eső elállt, kijött a pap egy hatalmas szemmel láthatóan használt hullámpapírral és leterítette a tócsába, hogy a hajnali hívek száraz lábbal keljenek át...

Azok a fehérek nem hópelyhek, valószínű esőpermet.

Oldalt ilyen rózsaablakokon jött be a fény.

Valamivel több, mint egy órát töltöttünk a templomban, amikor már fohászunkat meghallgatva csak csöpögött, nem volt türelmünk tovább várni, elindultunk a Főtér felé.....

Íme Cordoba város színháza.

Többen furcsán néztek rám, hogy mi a csudát fotózok.

Apa talált egy feliratot az út túloldalán, persze azonnal le kellett vele fotózni. Hogy jut eszébe valakinek Budapest utazási irodát nyitni?!?(a legtöbb tehetős argentin Brazilíába készül nyaralni, általában január elsejétől kezdődnek a szabadságolások...

Természetesen rossz irányba fordultunk, de így legalább megnéztük a Plaza Italiát (itt nem áruházi plázát kell érteni alatta, ez  tér.)

..........és egy óriás virágzó bugenvillea fát is, amiből csak egy kis részletet látni.

Itt a téren találtuk ezt a szobrot, de nem tudjuk ki ő, valószinű egy spanyol hódító, jellegzetes conquistádori öltözékben (Vangelis: 1492)

Egész szépen esik, ezért megint egy templomot keresünk. Ez most a jezsuita templom lesz.  Illetve egy egész komoly intézmény, épülettömb,  magába foglalja a templomot, kolostort, és az egyetemet. Egész Argentina legrégibb épületei és egyeteme, 1599-ben telepedtek le itt a jezsuiták, és 6 évvel később kezdték el az építkezést és az együgyű őslakók lelkének átformálását  az inkvizíció szolíd eszközeivel.

    -Urbi & orbi- Ferencek, ha találkoznak.-Találka egy modern gondolkodású, emberséges keresztény pápával

Kívülről nagyon egyszerű épület........

........de belül gazdagon díszített.

Mária áldott állapotban....

Érdekes módon itt nem találtam Betlehemet. Elfelejtették?

Fejünk felett cirádás barokk freskók

Újra az utcán, kicsit alábbhagyott az esőpermet

Ezt a kidülledt szemű fotós kollégát muszáj volt megörökíteni.

Közeledünk a főtérhez. Szent Teréz kolostor, itt őrzik a legértékesebb egyházi kincseket, csak a kora reggeli órákban van nyitva 6-tól 8-ig. Távolban már látszanak a Székesegyház tornyai.

Régebben már írtam arról, hogy szinte mindenhol természetes látvány a sorbaállás.  Ez a Nemzeti Bank, két tömbnyi hosszan állnak az emberek egy sima egyszerű pénzfelvételért. De ha bármilyen ügyintézéshez illetéket kell fizetni, azt is csak itt lehet leróni. Továbbá az állami alkalmazottak bérét is ide utalják, nem a saját kártyájukra, ezért van minden bank előtt ez az iszonyú  hosszú sor.A jezsuita nevelés megtette hatását, sorsába beletörődve mindenki türelmesen várakozik.

Nem türelmetlenek, tudják,  ezt úgysem úszhatják meg, ráadásul a benti bankautomaták nem mindegyike jó mindenkinek, csak a saját bankjáé.

A jezsuita nevelés az ebekre is hatással van, ez a szomorú kutyus az Iglesia Katedrális előtt üldögélt, könyöradományra várva

Igy néz ki messziről a Katedrális. Templomban nincs itt hiány, olyan ez mint otthon a stadionok...

A templom teljes hosszában a két külső hajón sok ilyen elkerített oltár van, mindegyik más szentnek ajánlva. Szinte mindig van valaki, aki valamelyik előtt imádkozik. Szentekben itt nincs hiány..

Itt volt az egyik legszebb Betlehem, amit valaha láttam. Két szintes, fenn vannak a szülők a kisdeddel, lenn a háromkirályok az állatokkal. Barokkos faragott faszobrok, mindenütt rengeteg aranyozás...

A templom padlózata is gazdagon díszített, az egyház nem sajnálta a besöpört pesót önmagától

A gazdagságból sosem elég: Ez a Betlehem  az egyik mellékoltáron van, oldalról egy kis résen pénzeket dobálhatnak be.

Kifelé fotózva a bejárati ajtó előtt építik a hatalmas külső Betlehemet. Nem volt időnk megvárni míg kész lesz. Talán még egyszer majd bemegyünk.

A katedrálissal egybeépítve a parókia, előtte egy Szent Ferenc szobor. Már megint egy Ferenc! Ráadásul Assisi!

Ennek a kicsit alkohol- vagy drog-befolyás alatt lévő párnak szóváltása volt az egyik rendőrrel. Ő beleszólt a telefonjába, pillanatok alatt túlerőben lettek. Nem tudjuk a konfliktus okát, de rövid úton békésen  leszerelték őket.

Ez a Cabildo, a régi városháza. Szinte minden argentín város centrumában van, és majdnem ugyanígy néz ki.Négyszög alakú zömök, tekintélyes épület árkádsorral. Ebben most az örökségvédelmi intézet van, ennek volt az igazgatója Fernando 3 évig. (Aztán jött egy kormányváltás, és az igazgatótól a takaritónőig mindenki repült, jött az új slepp. Ismerős?)  Csodálkoztunk, hogy ez is körbe van véve kordonokkal. Itthon tudtuk meg, hogy  Buenos Airesben szinte folyamatosak a kormányintézkedések elleni tüntetések, és már ide is begyűrűztek, állandóan tüntetnek az utcákon, sztrájkok vannak, megbénítják a közlekedést, kereskedelmet, ezért minden közintézményt bezártak, körbezártak, hogy legalább az ünnepek alatt ne legyen balhé. 

Ez a Cabildo árkádsora

Ahol a zászló van, az a díszterem erkélye. Amikor 7 éve meglátogattuk Fernandót a munkahelyén, oda is kimentünk, onnan néztük a teret. Apa a díszteremben  még bele is ült a főpolgármester gyönyörű, tölgyfából faragott bársonyhuzatú székébe.

     Vejünk régi dicsőségére emlékezve merengünk az épület előtt

...ahol hét évvel ezelőtt a hőségtől kipattantak a falat burkoló márványtáblák(ebből az alkalomból interjút is adott a városi TV-nek

A főtéren San Martín lovasszobra. San Martin minden argentinok hőse, aki egész dél-amerika szabadságát kivívta. Minden városban legalább mellszobra van és utcák ,terek sora viseli a nevét-

És mindig ül egy galamb a fején, vállán, vagy a karján. 

Ezt a gyönyörű virágzó fát Yacaranda-fának hívják.

A sétálóutca elején, egy kávéház teraszán ül ez a kővévált  úriember. Talán nem kapta meg mindenapi Quilmes -sörét?

Elindulunk lassan a buszpályaudvar felé, de útba esik még a Szent Ferenc templom. Apa már unja, elege van a tömjénillatból,  megvár kinn. 

Itt is rögtön a Betlehemet keresem, de csak ez a terhes Mária van itt az egyik sarokban. Érdekes!

A kijáratnál ül egy ferences barát

Ez a gyönyörű homlokzatú ház csak úgy elénk jött egy lerobbant utcácskában. 

Végre elérünk a buszpályaudvarig. Mondom "Dos .... Rio Ceballos" (Azt , hogy dos biletos már nem merem mondani, mert Dóri szerint az egész mást jelent.) Erre elkezd valamit kérdezgetni. Úgy utálom, mikor visszakérdeznek, teljesen megzavar. Mondom "io no habla espanol" , tökmindegy mit kérdezel, adjál két jegyet. Megvonja a vállát, és kiadja. Kicsit drágább, mint amivel bejöttünk, kiderül, hogy ez egy kisbusz, amire csak annyi embert engednek fel, ahány ülőhely van. Ezen nem lehet állni. Aztán kimegyünk a buszokhoz. Beállunk egy sorba, amiről gondoljuk, hogy oda megy. Egymás után tűnnek el mellőlünk az emberek, mindig jön egy busz, amin fut egy fényfelirat, hogy hova megy. De a miénk csak nem jön. Negyed óra, fél óra, derekunk már majd leszakad, leülni nem lehet, mert a padok tökvizesek, szitál megint az eső. Apa, -aki annyira utál  várni, hogy ha 5 percen belül nem jön valami, képes hazamenni, vagy alternativ utat választani- most leül egy félig vizes oszlop alá és VÁR.  48 perc  várakozás után végre befut a mi buszunk. (Egyébként itthon tudtuk meg, hogy valószinű azt kérdezte tőlem a jegykiadó, hogy arra a buszra kérem-e a jegyet, ami bejön ide a pályaudvarra, vagy egy nagybuszra, amihez ki kell mennünk a főutcára, mert az nem tud ide beállni. Arra csak 15 percet kellett volna várnunk, dehát miért nem kérdezte valami normális nyelven. Mondjuk magyarul, vagy legalább németül.) 
Leroskadunk az első panorámaülésre és végigbámészkodjuk a hatalmas dugót kifelé a városból, de nem baj, mi már kényelemben, légkondiban ülünk, akár el is aludhatunk, egy óra mig Rio Ceballosba érünk. Ott leszállunk és megint 20 perc várakozás, amíg jön az a busz, ami felvisz a hegyre. Elegem vaaaaaaaaan, kérem vissza a jó kis budapesti közlekedésemet!!!!!!!!!!!!!!!!

Délután van, mire kitesz a busz a hegyen, onnan még egy jó kis séta hazáig.

Azt hiszem nem túl sűrűn fogjuk ezt a túrát megtenni a hátralévő időben......

Aki még nem unja, annak ITT van a hét évvel ezelőtti beszámolónk ugyanerről a témáról.