.

Őrült pesti nagyszülők hihetetlen kalandjai Argentinában a pampákon is túl két vásott unokájuknál, akiket Francisconak és Manuelnek hívnak...

2015. július 19., vasárnap

HOGYAN VERJÜK ÁT UNOKÁNKAT, hogy még örüljön is neki

Ehhez a bejegyzéshez azt kell tudni, hogy a 3 és fél éves Manuel unokám a frissen sült marhasteak-en és a pizzán kivül nemigen hajlandó mást megenni.



 Régebben volt, hogy evett főzeléket, esetleg tésztát.(Levest nem, mert azt itt nem esznek, a gulyáslevest olyan sűrűre kellett főznöm, hogy a vejem késsel-villával tudja enni, és salátát evett hozzá.

A hús mellé grillezett zöldségeket undorral eltolja magától, salátát nem eszik, újabban a gyümölcsből is csak az almát (világos, aminek ezer ft kilója)

Gondolkoztunk, hogy tudnánk egy kis zöldséget megetetni vele. Dóriék kertjében rengeteg sütőtök  terem, nagyon sokat használ belőle, köritésnek, sütve, főzve, süteménybe, stb.
Amikor én április végén megérkeztem, az udvar fölötti szőlőlugas már letermett, a levelei lepotyogtak, és sárga tökök lógtak onnan is.


 A tornácon végig sorban álltak a leszedett tökök, sorsukra várva. Néhány arcot is kapott, aztán  hol a lógónyelvűt, hol a kacsintósat, hol a bandzsát főztük meg aznap.

Néhány még a lakásba is bekerült szobadisznek, de a végén ők sem kerülik el a sorsukat.

A lugason csak néhány elszáradt levél maradt,.................

.
......meg egy-két időzavarban szenvedő rózsa. A társai még a nyár végén rózsalikőr formájában üvegekben végezték.



Szóval, Dóri úgy döntött, hogy ma először, mind a két gyerekkel elmegy bevásárolni, mondván, hogy ha én nem leszek itt, úgyis egyedül kell megtennie. Felöltöztette a nagyot, magára kötötte a picit, majd észrevette, hogy a nagy magára öntött egy bögre vizet. Picit kibogozni, lerakni, nagyot átöltöztetni, új nadrág, zokni, cipő. Mindent elölről, majd indulás. Előtte még szól nekem, hogy "Anya, bedagasztanál egy kenyeret? Meg akkor már süss egy pizzát is ebédre, jó?"  Hát persze!
Elővettem 1 kiló lisztet. Ehhez összesen 5 deci folyadékot, ami úgy oszlott meg, hogy 2 deci tejben felfuttattam az 5 deka élesztőt, beleöntöttem a dagasztótálba, ehhez kb 1 deci joghurtot, és 2 deci langyos vizet öntöttem. Összekutyultam, ment még bele só, és 2-3 evőkanál olaj, majd  elkezdtem önteni bele a lisztet. Fakanállal kavargattam addig, mig olyan állaga lett, hogy már kézzel is bele lehetett mászni. Ez most épp a dagasztás előtti állapot.

Dagasztás után (időtartamot nem tudok mondani, addig kell dagasztani, amig az ujjunkat belonyomva a tésztába, másodperceken belül visszaáll az eredeti állapotába.) kettévágtam a tésztát. A jobboldaliból lesz a kenyér, ezt egy kilisztezett tálba tettem, letakartam, kivittem a napra.
ÉS MOST JÖN AZ ÁTVÁGÁS. Miután Manu imádja a pizzát, a másik felébe reszeltem egy negyed tököt, hogy azzal együtt keljen meg. De mivel a tök egy kicsit nedves, még egy kis lisztet is kiván, épp hogy csak ne ragadjon a kézhez.


Majd mégegyszer jól összegyúrtam, hogy homogén legyen. Ezután mindkét edényt kitettem a napra kelni.


Miután megkeltek, a pizzának való tésztát kinyújtottam. De előtte lecsiptem belőle a negyedét.......

....hogy kipróbálom kenyérformában megsütni. Fenn a normál kenyér, lenn a tökös.

Egy hatalmas tepsibe nyújtottam. És most jön a második csel! A paradicsomos alapba reszeltem egy sárgarépát, rá a hagyma, jó sok  oregánó...  A következő fázist elfelejtettem lefotózni. Ezek tetejére ment a cafatokra tépdesett mortadella-szerű felvágott, és egy sajtféleség, amit nálunk nem lehet kapni, átmenet a krémsajt és a mozarella között. Vágni nem lehet, de kenni sem, azt is szaggatni kell a pizza tetejére kis halmokban.
 és igy néz ki készen, kb 2O perc sülés után.

 Valami eszméletlen finom lett. Manu elől már úgy kellett eldugni, mert 4 szelet után még kérte az ötödiket is.

A tésztája finom, puha, annyi a különbség, hogy sárga. És mégis belecsempésztem egy kis zöldséget abba a büdös kölökbe.

 A kenyér pedig ilyen lett.

Hát állitom, hogy a tökös finomabb! Lett egy pici édeskés, pikáns ize. A vágási felülete azért nem szép, mert nem tudtuk, kivárni és még melegen megszegtük.


Jaaa, és nem mondtam még el, hogy végződött a bevásárlás a két gyerekkel. Az én halálnyugodt, türelmes kislányom kiborulva jött haza, hogy soha többet kettővel sehova!!!  A zöldséges után Manu a város felé indult, az anyja hazafelé. Ezen teljesen kiakadt, előadta a nagyjelenetét, üvöltés, hiszti, könyörgés meg minden ami ezzel jár, elöl a baba, oldalt a két szatyor, és az őrjöngő hároméves.
                                 

Legyetek jóknha tudtok.......

1 megjegyzés:

  1. Nagyon kreativ vagy.......finomak lehettek a tökös ételek....itthon is ki lehetne próbálni......:-)

    VálaszTörlés