HA EGY BILI KIBORULHAT, AKKOR AZ KI IS FOG BORULNI!!!!
 |
| Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez itt a Sao Paulói repülőtér (merthogymost ott kéne lennem), én meg elraboltam az unokámat,az olvasson tovább. |
Hát szóval újraszámlálás kezdődik, -1, -2, -3, -4......
Az történt, hogy fél 4-kor hajnalban elindultunk a reptérre, a két gyereket álmosan, töksötétben be a kocsiba, 4O perces út , aztán két bőrönddel végigcaplatni a parkolóból a macskaköveken, (merthogy itt nem lehet a bejárat elé állni) Odaadom az útlevelemet, valamit mond a pasas, Dórikám elsápad, és csak annyit tud kinyögni, hogy no,no.
Hát kiderült, hogy a fél évvel ezelőtt megváltott repülőjegyem, amit az utazás előtt pár nappal módositani kellett, mert egy brazil járatot töröltek, emiatt egy nappal előbb indultam. De igy a 9O napos itt tartózkodást 1 nappal (illetve csak pár órával) túlléptem, és nem engedtek felszállni a gépre. Hiába mondtuk, hogy igy 3 repjegyem fog kárbaveszni, nagyon sajnálják, menjünk be Cordobába, a Bevándorlási Hivatalba, és hosszabbitsam meg a tartózkodási engedélyemet, majd megadták a KLM Buenos Airesi telefonszámát, hogy ott próbáljuk elintézni az átcsekkolást. (Erre ráment volna egy vagyon, az itteni telefonhelyzetet ismerve.)
Mindezt hajnali 4-kor. Az Iroda 1O-kor nyit, vissza Rio Ceballosba, gyerekeket ágybadugni, elaltatni, közben lázasan hivogatni Apát Pesten, és minden ismerőst, akinek valami köze van az utazáshoz.
Többórás izgalom és telefonálgatás után sikerült a pesti KLM irodán keresztül megoldani a jegyet. A legközelebbi időpont mikorra össze tudták hozni a három járatot: vasárnap, augusztus 2. Sajnos csak Air France járat volt Párizson keresztül, igy elmarad az amszterdami kirándulásom.
Közben Dórival és a picivel bebuszoztunk Cordobába. A Bevándorlási Hivatal ajtaján belépve embertömeg fogadott, egy zsúfolt pályaudvarra hasonlitott, padokon, székeken, egymás ölében ültek az emberek, álltak a falnak támaszkodva, én azt hittem sirvafakadok, ha ezt a sort végig kell állni. De szerencsére itt a földszinten más ügyeket intéztek, az enyém egyszerűbb volt, felküldtek az emeletre, ahol kulturáltabb körülmények, kevesebb ember volt.
Amikor sorra kerültünk, az ügyintéző először forgatta az útlevelemet, nézte a fényképemet, látom, hogy kapargatja, nem tetszik neki valami. Már az is felötlött bennem, hogy csak nem a lochnessi szörnyre hasonlitok, de kiderült, hogy ilyen újfajta útlevelet (1 hónapja kaptam meg) még sosem látott, ahol nem a fénykép van felragasztva.
Aztán közölte, hogy két lehetőségem van. Vagy fizetek 6OO pesót, és akkor még 1O napig itt maradhatok, vagy 9OO-at, és akkor még 3 hónapig.
A bürokrácia csúcsa, ami itt van. Kiállitott egy csomó papirt, Dóri kezébe nyomott egy csekket, amit csak a Nemzeti Bankban lehet befizetni. De előtte még csináltasson valahol a városban mindenről egy fénymásolatot. Ő elment, mi ketten a picivel ott maradtunk. Végig aludt az ölemben, de mozdulni sem mertem, nehogy felébredjen, és kitörjön a balhé a ciciért.
Közben én is egyre álmosabb lettem, mert egész éjjel le sem mertem hunyni a szemem, nehogy lekéssük a gépet, úgyhogy tegnap reggel 6 óta fennvagyok.
Egy óra múlva megjött Dóri, még alá kellett irni a papirokat, és megkaptam. Ezzel mehetek majd a reptérre vasárnap hajnalban.
Hazafelé a kislányom megjegyzi: Anya, ez egész azért volt, mert tegnap egész nap szomorúak voltunk, sokat sirtunk, a Jóisten megsajnált bennünket, és adott még 4 napot. Ami azt illeti elég drágán mérte, 3O ezerért darabját.
De sebaj, igy mulat egy magyar nyugger!
Egyébként megbeszéltük magunkkal, hogy ez biztos nem véletlen, lehet, hogy egy nagyobb bajt kerültem el, mondjuk legurulok a lépcsőn valahol, vagy esetleg kiraboltak volna Amszterdamban, meg még ezer hasonló lehetőség, amit igy elkerültem. Fő az optimizmus!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése