Már másutt említettem, hogy ez a Hospital Frances egy magánkórház, pontosabban egy nem állami kórház. De nehogy egy Telki féle hiperszuper magánkórházat képzeljetek el, süppedő
fotelekkel, szállodai körülményekkel. Ebbe a kórházba normál közemberek járnak, akiknek olyan biztositásuk van, hogy ebbe a kategóriába beleférnek. Maga az épület egy szörnyű, 8 emeletes monstrum, kiemelkedik a romantikus, szines kis házak közül.
Belépve éppen olyan érzése van az embernek, mint otthon egy kerületi rendelőintézetben. Recepció, sok ember, sorbaállás, információs pult, kényelmes padsorok, sorszámkijelző, hangosbemondón keresik az orvosokat stb.
Az alsó 3 emeleten vannak a rendelők az ambuláns betegeknek, felfelé pedig maga a kórház, a
fekvőbetegekkel. Talán az ellátás minősége, a kórházi dolgozók hozzáállása lehet más, mint egy állami kórházban.
A kétágyas, fürdőszobás, foteles szobákról már beszéltem, itt mind ilyen. Napi ötszöri étkezés, sok saláta, desszert, többféle menü közül lehet választani, minden nap a két főétkezés előtt bejön egy dietetikus, tájékoztat a menüről, amennyiben nem tetszik, választhatsz mást, utána megkérdezi, hogy meg voltál-e elégedve. Napi kétszeri takaritás, a folyosón halk zene, a szobákban plazma TV. Hálistennek ez nem automatikus tartozéka a szobának, a recepción lehet napi zsetont venni, bedobni egy automatába és beütni a szobaszámot. Dóriék szinte soha nem néznek TV-t otthon, illetve van egy-két kulturális csatorna éjfél után, a többin a sorozatok, és ugyanazok az amerikai licencű TV műsorok mennek, mint otthon. A szakácsverseny ugyanarra a sémára épül itt is, ugyanolyan undokok a zsüritagok, mint otthon, az Átalakitós műsorok, a Rising star, minden olyan, csak éppen én nem értem
 |
| Ahol a szűz Mária megjelent 1981-ben |
Szegény Dórikám attól félt, hogy betesznek mellé egy TV-mániás nőszemélyt, amikor ő a babájával akar kiélvezni minden percet szép csendben, félhomályban. Szerencsére ez nem következett be, de a folyosón talán mi voltunk az egyetlenek, ahol nem villogott a TV. Ha már a TV műsoroknál tartunk, ha otthon az éppen futó szappanoperák száma mondjuk 3O, akkor itt biztos a többszöröse. Dóri szerint a rengeteg csatorna majd 9O %-át teszi ki, ezek általában kereskedelmi csatornák. A maradék a gyerekcsatorna, a National Geography tipusu, és a művészeti csatornák.
Amikor 5 éve itt voltunk, és 3 napot töltöttünk Buenos Airesben, épp akkor halt meg egy (Korda-Koós szintű) argentin énekes, akinek rendszeres műsora volt a televiziókban. Hát gyászba borult az egész város, mindenhol a plakátjai, a TV, rádió csak az ő számait közvetitette, a piacon, csarnokokban az eladók és vevők csüngtek a képernyőkön, többen sirtak. Ahol nem, ott éppen valamelyik szappanoperát nézték.
Jellemző, hogy még Dóri szülészorvosáról (aki egyébként csudajó fej) is elárulta az egyik nővér, hogy éjfél körül bezárkózik a szobájába, és megnézi az Ezel c. török sorozatot, amit éppen most adnak valamelyik csatornán. (Megsúgom, ezt én is néztem otthon, nagyon izgalmas)
Vissza a dokihoz. Ő Dr Rodriques, aki elismerten a legjobb szülészorvos Córdobában. A korát
nehéz megállapitani, de közel van a 70-hez, vagy alulról, vagy felülről. Aránylag alacsony, barna bőrű, ami feltűnő volt rajta, hogy a haja hollófeketére festett. (Gondolom én, mert hihetetlen, hogy ennyi idősen ne őszüljön.) Szinte csak a hivatásának él, barátságos, kedves, megnyugtató még a hangja is.
Manu születésénél nem voltam itt, de Dóri mesélte, hogy semmi félelem nem volt benne, végig a császár alatt beszélt hozzá, mesélt neki, azt mondta "olyan volt, mintha az Apu lett volna mellettem."
A
Csoda napja a medjugorjei hegytetőn, ezúttal olasz zarándokokkal. Éjszakai virrasztás és hajnali csodavárás...............
Mikor a megismerkedésük után megtudta, hogy Dóri magyar (mert egyébként a spanyoljából senki rá nem jönne, hogy nem született argentin) onnan talán még bizalmasabb viszonyba kerültek. Elmondta, hogy ő mélyen vallásos, és ha már Európánál tartunk, Hercegovinában van egy hely, Medjugorje, ahol 1981-ben hat helyi fiatalnak megjelent Szűz Mária, és hogy ő egyszer szeretne oda eljutni.
"Állítólag 1981. június 24. óta megjelenik ott a Szűzanya és üzeneteket ad át, melyek a béke,
a hit, a megtérés, az ima, a böjt és a bűnbánat témáit taglalják. Minden hó 25-én egy üzenet
járja be innen a világot. Csaknem egymillió zarándok látogatja meg a 4 300 lakosú kisvárost.
Fő temploma a Szt. Jákob templom, ahol rendszeres eucharisztikus imaórákat tartanak és
lelki programot adnak a hívőknek.
Szemben más Szűz Mária-jelenésekkel Međugorje követői nem csak úgy tisztelik mint
"Boldogasszonyt" („Gospa“), hanem mint „A béke királynőjét“ is.
A zarándokok száma lenyűgöző. Így például 2001 áprilisában 180 000 hívő áldozott a helyi
plébánia területén és a szentmisét 4 490 (bel- és külföldi) pap celebrálta együttesen. 2006
júniusában 200 000 szent áldozatot adott át 4503 pap." (Wikipédia)
Dórikám azonnal üzent, mert tudta, hogy azon az őszön Dalmáciában töltünk egy hetet, hogy útközben ugyan szerezzünk be valamilyen medjugorjei relikviát a dokijának. Az egész úton,
az egész társaság, minden városban azt kereste, végül, mivel a zarándokhelyet nem érintette az utunk, egy közeli kisváros piacán találtunk egy gyönyörű Mária-fej faragványt. Ezt cipeltem aztán a következő áprilisban a repülőgépen Argentinába. Merthogy pénzbeli paraszolvenciáról szó sem lehetett, ezzel viszont nagyon nagy örömet szereztünk.
.
Akkor én egy hónappal később érkeztem, Dóri kérte, hogy hadd maradjanak egy kicsit hármasban a babával. Amikor a 6 hetes kontrollra mentünk a klinikára, a doki úgy fogadott, mint ha ezer
éve ismernénk egymást, tárt karok, ölelés, puszi. És akkor még nem is látta az ajándékomat!
Most ugyanez a fogadtatás megismétlődött. Idén egy piros gyöngyös rózafüzért kapott egy faragott rózsafa-dobozban, és olyan relikviákat, amit egy kedves barátunk lánya hozott Medjugorjéből egy zarándokútról.
Számomra elképesztő volt, ahogy szinte félóránként benézett a szobánkba, két-három szó, mosoly, simogatás, és ment tovább.
Minden kismamát és babát az 5. emeletre vittek, de mivel Dóri kérte, hogy nem lehetne e a régi szobájában, egyedül ő maradhatott a 4.-en. Aztán amikor megtudta, hogy az immoglobulin injekcióért neki kell elmenni a szülés másnapján a város másik végébe, a doki
odatelefonált, hogy soron kivül adják ki, hivta a saját taxitársaságát, kért egy megbizható sofőrt, Dórit lekisérte a taxiig, a taxis lelkére kötötte, hogy vigyázzon rá, ott várja meg, és
hozza vissza. Dórinak meg megigérte, hogy a picire, meg rám addig ő fog vigyázni.
Hát ilyen ez a doktor Rodriques!
Felteszek egy pár képet a kórházban töltött óráinkról.
 |
| Ilyen volt a telihold aznap éjszaka. Profi fotósoknak kéretik nem nézni a minőséget, nem tudtam sehova kitámasztani a gépemet, kézből lőttem. |
 |
| Itt jöttem rá, hogy én nem voltam annyira jó anya, mint a lányom. Közte, és az öccse között ugyanennyi a korkülönbség, de én nem emlékszem, hogy a Gergő születésekor én ennyire odafigyeltem volna arra, hogy az ő 3 éves lelke minél kevésbé sérüljön. Egyszercsak ott volt, és kész. Elfogadta, hogy ezentúl négyen leszünk. Inkább előtte voltak problémák, amikor még érezte, hogy valami készülődik, megváltozik a szoba, az anyut kimélni kell, akkoriban egyre többet ébredt fel éjszakánként, és hivott a szobájába. Az apját nem fogadta el, csak engem. Amikor ez már odáig fajult, hogy félóránként felsirt, elvittem egy gyerekpszichológushoz, aki azt mondta, hogy ezt már csak gyógyszeresen lehet visszaállitani. Még a tabletta nevére is emlékszem? Tisercinetta. Nagyon kis adagban, negyed tablettával kezdtük, azt hiszem 3-4 napig, utána felet, majd egészet, és ugyanigy visszafele. Talán 2 hétig tartott a kúra, és teljesen rendbejött. Most kaptam meg tőle, hogy milyen anya voltam én, ő sosem adna gyógyszert ilyen célból a gyerekének. És tényleg, inkább az óriási pocakjával éjszaka 5-6-szor is átment a szobájába és melléfeküdt, amig el nem aludt. És még azt is megkaptam, hogy az első dolog, amire vissza tud emlékezni, hogy 3 évesen, mezitláb sirva áll az előszobában a mi ajtónk előtt, és a gonosz szülők nem engedték be. Lehet, hogy igy volt, erre viszont én nem emlékszem. |
 |
| Az első látogatáskor képes lett volna inkább tápszert kérni cumisüvegben a babának, csakhogy Manu ne lássa, hogy szoptatja. Merthogy ő 2 éves koráig szopott, amiből annyi maradt meg, hogy amikor összebújnak, ráteszi a kezét, gondolom jelzi, hogy az az ő tulajdona. |
 |
| Meg is volt zakkanva rendesen szegény, amikor mégis elkezdte szoptatni, bebújt az ágy alá, meg a nyelvét öltögette. |
 |
| Azóta is, ha Dóri etet, Manunak mindig akkor kell valami nagyon fontos dolog, amit csak a Mami tud megoldani. Ha kérjük, hogy várjon, megsértődik, duzzog, elbújik. |
BOTRÁNY A MEDJUGORJE-I MÁRIA-JELENÉSEK KÖRÜL
2009. szeptember 01.
Medjugorje – Róma – XVI. Benedek pápa laicizálta a 67 éves Tomislav Vlasic ferences szerzetest, aki a Boszniában található Medjugorje-i látnokok lelki vezetője volt a Mária-jelenések kezdetekor. Medjugorje lakói a hírt úgy fogadták, mint a látnokok és jelenések elleni újabb támadást. Közben az egyház a mai napig egyetlen itteni eseményt sem tekint természetfelettinek. Forrás: Heti Válasz / Czémán Zsófia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése