ASADÓ - AZAZ SZABADTÜZI GRILLEZÉS...

Azért nem irtam eddig az asadóról, mert gondoltam begyűjtök még egy-kettőt, és majd leszűröm a lényeget. De beköszöntött a hideg, és a szabadtűzi grillezésnek egyelőre annyi. 
Azért igy is volt két vasárnap, amikor reggeli után -még csak  egy gyerekkel- felkerekedtünk, bepakoltunk a kocsiba, és irány a hegy,  a készülő ház. 
Hatalmas telek, 2 ezer négyzetméter, 3O méter széles, 7O méter hosszú. Ehhez képest a ház maga nem nagy, talán 1OO négyzetméter alapterületű lehet.
Eredetileg egy áthatolhatatlan őserdő volt, tele őshonos fákkal, szúrós bokrokkal, liánokkal.  Csak az itt honos fák maradtak meg, némileg rendszabályozva, még most is úgy néz ki, mintha egy erdő közepén lennénk, de azért már vannak szabad felületek is, ahol sütögetni lehet, a gyereknek játszani, sőt konyhakert is van.

Ahogy felérünk, Fernandó előkésziti a terepet a sütéshez. Két helyszin  van egymás mellett. Az egyikben rakja a tüzet, állandóan táplálja fával (mivel a dzsungelirtásból rengeteg faanyaguk maradt, nem is használnak faszenet) és amikor a fa már szépen parázslik, de már nem lángol, akkor egy lapáttal átrakja a másik helyre a parazsat. E fölött van a grillrács, amire ráfekteti a húsokat.

         

             Várjuk ,hogy megsüljön és ehessünk !  - énekli a zenekar)


  Mellékvágány következik, hogy nem csak szabadban lehet sütögetni: akinek Argentinában háza van, annak biztos van "kincsó"-ja is. Ez a ház méreteihez képest is nagy alapterületű helyiség, van, ahol az egész földszintet elfoglalja. Tulajdonképpen egy óriási nappalinak lehetne mondani, de semmi extra bútor benne, inkább egy közösségi tér, hatalmas üres helyekkel, ahova pillanatok alatt asztalokat, székeket lehet szétrakni,  nagy baráti társaságok is beférnek, gyerekek játszhatnak. A lényege a beépitett grillezőhely, nagy kéménnyel. Itt valósul meg igazán a dupla tűztér, van egy kisebb a tűznek, és egy óriási a parázsnak és a sütésnek. A mi kincsónk végébe, kb. 2 méter hosszú a grillrács, akár egy fél marhát is meg lehetne rajta sütni.

Itt épp csak egy bébi adag sült.

Az igazi argentin aszadón a marhának szinte minden ehető részét megsütik. Jobb, ha nem is tudja az ember, hogy mit eszik. Legalábbis nekünk, kezdő aszádósoknak nem részletezték a dolgokat, csak pakolták a tányérunkra. Az asador, vagyis a grillezőmester mindig férfi, a húsokhoz csak ő nyúlhat, senki más. Ahogy elkezdődik a falatozás, egy nagy fatálon körbehordja az első adagot, az ember rámutat, hogy melyiket kéri, azt ráteszi a tényérra, utána már hozzáérhet a halandó is. Öt-hat kör után, amikor már kezdünk telitődni, azt vesszük észre, hogy egyre finomabb falatok jönnek. 
Ennek az a titka, hogy először szép sorban a megsütött beleket, a gyomrot, belsőségeket, a mirigyeket (tőgy, bocsi!) tálalják fel, aztán jönnek a töltött belek (kolbász, hurka) aztán a húsosabb, de még csontos falatok, mint az oldalas, aztán a szinhúsok, és a végén a bélszin. Az okosabbak hagynak a gyomrukban helyet a végére. A felsoroltak nem voltak annyira borzalmasak, mint ahogy hangzanak, mindenesetre érdekes izük volt. 

Kb igy néz ki egy komplett asadóMi öt évvel ezelőtt, az esküvő környékén ettünk végig ilyen partikat, életre szóló élmény volt.

Hálistennek azóta úgy látom, hogyha ott vagyok, inkább az európai gyomorhoz igazodó húsokat sütnek.

Ez egy sima négy-ötszemélyes asadó

Node vissza a telekre. Szabad térben ilyen a sütögetés:

Tűzgyújtás után

Barátokkal

Tanul a gyerek! 

Még nem próbáltuk mennyi fér a gyerekbe, de ha hagynánk, talán bepakolná a fél marhát.

Rokonokkal.  A salátákat helyben készitjük a konyhakertben leszedett zöldségekből.

Lassan késő  délután lesz, hűvösödik.

Szemben lemegy a Nap

És mi is elindulunk hazafelé

Tegnap került elém a neten ez a cikk az asadóról:

Diszkvalifikálták az argentin szakácsokat a grillvilágbajnokságról.

Valószínűleg csak egy olyan rangos nemzetközi verseny létezik, amelyen az argentinok még a labdarúgó-világbajnokságnál is nagyobb magabiztossággal indulhatnak, ez pedig nem más, mint a földkerekség legjobb hússütő mestereinek megmérettetése. Idén azonban az argentin csapatot minden szakértelme ellenére diszkvalifikálták a bírák.

Bár az utóbbi évek eredményei nem támasztják alá az argentinok magabiztosságát, tény, hogy a világhíres argentin „asado”, azaz a parázson sült marha a műfaj magasiskoláját képviseli. Bár a 2013-as, Marokkóban rendezett versenyen a dél-amerikai ország Dánia, Németország és Lichtenstein mögött a nem éppen előkelő negyedik helyen végzett, idén pedig kizárták a versenyből, az vitathatatlan, hogy ha van ország, amely egy emberként rajong a grillezett marháért, az Argentína.

Az idei versenyen pedig – a dél-amerikai csapat javára legyen mondva – az argentin szakácsokat azért zárták ki a megmérettetésből, mert foggal-körömmel ragaszkodtak az asado-készítés hagyományaihoz.

A sokak szerint egyenesen a világ legjobb marhahúsával büszkélkedő argentinok már a verseny kezdetén összekülönböztek a bírákkal, mivel a zsűri nem engedélyezte, hogy a csapat saját grillsütőjén – azaz „parilláján” – készítse el asadóját. Az argentinok kizárásához végül az vezetett, hogy a dél-amerikaiak nem voltak hajlandók úgynevezett „barbacue-szószt” használni a sülthöz, egész egyszerűen azért, mert a mártás helyett Argentínában a marhát a jó öreg chimichurrival ízesítik.

Az argentin csapat így válaszút elé került. Vagy megkockáztatják, hogy diszkvalifikálják őket a versenyből, vagy pedig a nemzeti hagyományokkal szembemenve, asado-idegen szószokkal öntik nyakon a kiváló bélszint, marhabordát vagy chinchulínt. Az argentinok – és ezért nem tudom hibáztatni őket – a hagyományt választották, és cserébe a zsűri ki is zárta őket a versenyből. Mindezek ellenére kétség sem férhet ahhoz, hogy dél-amerikai barátaink, ha marháról van szó, tudják, mit csinálnak, holmi halandó versenyszabályzat pedig nem változtat az igazi argentin asado lényegén.

Az idei versenyt, amelynek egyébként Svédország adott otthont, a britek nyerték, második helyen Svájc, a harmadikon Belgium, negyedikként Ausztria, ötödikként pedig Dánia végzett.
(Forrás: Globoport.hu)