Tegnap jelent meg ez a cikk az Origón, és mivel ezt egy profi újságiró irta, aki sokkal tisztábban fogalmaz, mint egy koca-blogiró nagymama (akinek még hosszú i betű sincs a gépén) gondoltam nem nagy bűn, ha beemelem a blogba. Legfeljebb a saját tapaasztalataimat majd melléirom, és más szinnel kiemelem.
Elrontották az országukat, de nagyon büszkék rá
Kevés ország van a világon, amely annyit veszített gazdagságából az elmúlt száz év alatt, mint Argentína. Egy olcsó repülőjegynek köszönhetően megnéztük, milyen az élet most Buenos Airesben, ahol épp nemzeti ünnepre készülődtek. (Nemzeti ünnepben nincs hiány, rengeteg van belőlük. Már emlitettem, hogy mindent megünnepelnek, igy aztán a hétvégéket is hozzácsapva, gyakran 3-4-5 napig sem dolgoznak az emberek. Természetesen ez nem vonatkozik a vendéglátóiparra és az élelmiszerárusitó üzletekre.)
Amikor beléptünk a Confitería Ideal nevű kávéházba, mintha visszarepültünk volna az időben száz évet. A pompás homlokzat már kívülről is elütött a Buenos Aires belvárosára jellemző modern épületektől, de az igazán nagy élmény belül fogadott. A díszes, oszlopokkal szegélyezett teremben szólt a tangó, a parketten pedig a párok átszellemült arccal rótták a köröket, amint az ültető az asztalunkhoz kísért bennünket.
A kávéház nagyterme régi idők hangulatát idézi
Forrás: Gaál Csaba
Délután 4 körül járhatott az idő, és azért jöttünk ide, mert a többi turistától eltérően nem akartunk vagyonokat költeni egy esti tangóshow-ra, inkább az itteni matinéra fizettünk be. Jobban nem is dönthettünk volna. A fejenként 50 pesós belépőért (körülbelül 1100 forint) olyan világba csöppentünk, ahol még a pincérek is a múlt századot idézték.
A többnyire idős párok mellett volt néhány fiatalabb, egészen kiváló táncos. Megható volt, amikor a legprofibb srác felkérte a nagyothalló jegyszedő nénit, aki repesett a boldogságtól.
A dicső múlt emlékei
Buenos Aires-iek számára aligha akad jobb hely a nosztalgiázásra, mint a Confiteríra Ideal. Amikor a kávéházat 1912-ben megnyitották, Argentína a hetedik leggazdagabb ország volt a világon. A volt spanyol gyarmat ekkor élte a fénykorát, Európa minden részéről özönlöttek ide a bevándorlók a jobb élet reményében (nagyon sokan érkeztek például Olaszországból, és fűszerezték sajátos, olaszos dallammal az itt beszélt spanyolt). (Az én vejem dédszülei is Olaszországból jöttek, a dédpapa Sziciliából, és a hajón ismerkedtek össze.)
A város részben ekkor nyerte el arculatát, amelyet gyakran Párizséhoz hasonlítanak. (Bocsánat, és Budapestéhez! Nem hiába forgatták nálunk az Evita c. filmet. Az Andrássy út házai kisértetiesen hasonlitanak Buenos Aires belvárosi utcáira.)
A dicső múltra emlékeztet a világ egyik legszélesebb sugárútja, az Avenida 9 de Julio is, amelynek első szakaszát 1937-ben adták át.
Itt még csak félúton voltunk az Avenida 9 de Julión
Forrás: Gaál Csaba
Ezen az esti fotón látszik igazán a kétszer 8, illetve 1O sávos sugárút szélessége. Csúcsforgalom. Kapkodtuk a lábunkat, amig átértünk egyik oldalról a másikra.
A lámpák miatt a 140 méteres távolságot valóban több percig tartott megtenni, az átkeléskor azonban már egy másik kor lenyomata is szembetűnő volt. Buenos Aires belvárosa ugyanis tele van felhőkarcolókkal és más modern épületekkel, amelyek között már csak elvétve bújnak meg a régebbi korok emlékei.
Esti hangulat a folyóparton
Államcsődtől az őszi napfürdőig
Az államcsőd zavargásai Buenos Airesben 2002-ben(csak bepillantásra)
Amikor 2002 első napjaiban ugyanezeken az utcákon jártunk, már szó sem volt dicsőségről. Akkor élte át ugyanis az ország az egyik legsúlyosabb válságát, az állam csődbe ment, polgárai pedig egyik napról a másikra elveszítették megtakarításaik jelentős részét. Betört kirakatok jelezték mindenfelé, hogy a korrupt elit felelőtlen gazdaságpolitikája hova vezethet. A valaha oly vonzó Argentínának egy évszázad alatt sikerült leküzdenie magát a világ 57. helyére, ami az egy főre jutó bruttó hazai terméket illeti.
Betört kirakatok jelezték a tüntetők dühét (Forrás: AFP/Daniel Garcia)
Több mint tizenhárom évvel a csőd után izgalmas volt megnézni, milyen az élet most az argentin fővárosban.
Betört kirakatokat már nem láttunk, és az egyébként nem olcsó éttermek is tele voltak, ami akár azt is jelenthetné, hogy a gazdaság talpra állt a megrázkódtatásból. Amikor például kihajóztunk a Buenos Airestől vonattal egy órára lévő Tigréből a környéket át- meg átszelő kis folyókra, a part menti nyaralókban a felső középosztály boldogan süttette magát az őszi napsütésben.
Őszi színekben pompázó fák a folyó partján Forrás: Gaál Csaba
A pénzváltók barlangjában
Azt, hogy valami mégsem stimmel, jól mutatja például a kettős árfolyamrendszer. A vágtató infláció miatt az argentinok igyekeznek dollárra váltani a jövedelmüket, a hivatalos pénzváltóknál azonban csak utazásra kaphatnak egy meghatározott összeget. Így kénytelenek a Florida utcán seftelő nepperek cueváiban, azaz barlangjaiban vásárolni külföldi valutát, ők viszont a hivatalosnál körülbelül 40 százalékkal drágábban kínálják a zöldhasút. Ezek a pénzváltók illegálisan működnek, de a hatóságok szemet hunynak felettük, sőt az újságok is közlik az aznapi fekete árfolyamot, amit itt valamiért kéknek hívnak. Az argentinoknak ráadásul a külföldi kártyahasználat után is 35 százalékos adót kell fizetniük.
Fényűző bevásárlóközpont a Florida utcánál Forrás: Gaál Csaba
Turistaként persze mi ennek inkább az előnyeit láttuk, hiszen ugyanennyivel többet kaptunk feketén, mint akkor, ha mondjuk bankkártyával fizettünk volna. Egyrészt azonban nem volt túl megnyugtató érzés sok készpénzzel bemerészkedni a sokszor kétes kinézetű nepperek barlangjaiba, másrészt visszaváltani is csak náluk lehet, a reptéren már csak abban az esetben, ha van papír a hivatalos vásárlásról; így viszont viszonylag pontosan ki kell számolni előre, mennyi pesóra is lesz szükségünk.
Mennyiből lehet kihozni
Buenos Airesben az élet nem túl drága a turistáknak. (Ha hoztak magukkal elég dollárt!)
A tömegközlekedés kirívóan olcsó, egy belvárosi hotelszobát naponta és fejenként 4-5 ezer forintból is ki lehet hozni, egy két embernek elegendő, remek pizzát pedig akár 1200 forintból. Az igazán nagy tétel a repülőjegy, amelyet 250 ezer forint alatt ritkán lehet megúszni. Ezért csaptunk le azonnal az Alitalia tavaszi akciójára, amely 109 ezer forintért kínálta az oda-vissza jegyet. (Hát én nem tudom, ezt az akciót hol hirdették, és mikor, de az én jegyem közel 4OO ezer Ft volt, pedig már majdnem fél évvel az indulás előtt megvettem. Bár lehet, hogy az oda-vissza út közti 3 hónap miatt volt más az árfekvése)
A bónusz a római városnézés volt, mivel fél napot vártunk az átszállásra. (5 éve mi is bementünk Rómába a reptérről, tényleg egy ajándék volt. Most Sao Paolóban fogok várni a reptéren 11 órát, de Braziliába nem lehet csak úgy ki-besétálni.)
A buszokon csak érmékkel lehet fizetni, az érmék azonban hiánycikknek számítanak, mert nem éri meg előállítani őket. Így marad a fizetésre a SUBE nevű feltöltő kártya, amit azonban nem minden kioszkban árulnak. Mi csak a negyedikben kaptunk, de azt elfelejtették közölni, hogy feltölteni nem tudják. Aztán máshol sem tudták, állítólag a banki szünnap miatt (mint kiderült, a banki alkalmazottak aznap magasabb bérekért sztrájkoltak, láttuk is őket később a belvárosban tüntetni). Végül nagy nehezen kiderült, hogy a 25 pesós kártyán volt 10 peso hitel, így mégis utazhattunk vele. (Erről a kártyarendszerről már irtam a mi városunkban.)
A golyóálló mellény jelzi a közbiztonság színvonalát Forrás: Gaál Csaba
Harmadszor vagyok itt, de még soha semmi bajom nem volt a biztonsággal. Pedig Buenos Airesben 3 éve majd egy egész napot egyedül bóklásztam.
Az ügyes özvegyasszony
A tömegközlekedés amúgy nagyon olcsó annak, aki kiismeri magát a buszjáratok dzsungelében. Egy félórás útért 60-70 forintot fizettünk. (Ezek szerint Buenosban jóval olcsóbb a közlekedés, mint az ország belsejében. Itt egy félórás út, hogy beérjünk a városba: 26 pesó, ami közel 8OO,- Ft, a városban egy vonaljegy pedig 2OO,-Ft körül van.)
Szemfüles felvétel.Az elnökasszony egy nagygyűlésen épp lecsúszott szoknyáját igazítja
A vonatjegyeket is extrém módon támogatják: Tigrébe SUBE-kártyával szintén csak 60 forintba került volna a jegy, ha nem lett volna épp nemzeti ünnep, így aznap ingyen utazhatott mindenki. És hogy jól belevéssék a fejekbe, mindez kinek is köszönhető, a Retiro állomáson a kijárat felé haladva óriásplakáton intett búcsút Cristina Fernández de Kirchner, az ország agyonplasztikázott elnök asszonya.
Az elnök asszony diplomáciai fogadását élőben közvetítették Forrás: Gaál Csaba
Európaiként elég nyomasztó volt, ahogy a kormánypropagandát úton-útfélen a polgárok arcába tolták. A május 25-i rendezvények, amelyeken elvileg az 1810-es forradalmukat ünnepelték, szintén az uralkodó elitet népszerűsítették. A védelmi miniszter például alig erőltetett mosollyal tűrte, hogy a járókelők közös fényképet készítsenek vele.
Igen, itt is van plakátháború, a pártoknak jó sok pénze lehet, mert iszonyú mennyiségű arcképes plakát van az utcákon. Velünk szemben lebontottak egy régi házat, és az utca felé, kb 3O méter hosszban paravánt húztak fel, ami ugyanannak a pasasnak az A2 mérető plakátjával volt kitapétázva. Horror!
Augustín Rossi védelmi miniszter békésen tűrte a rajongók rohamát Forrás: Gaál Csaba
Az ünneplők láthatóan büszkék voltak a kiállított haditechnikára, csakúgy, mint az argentin tudomány eredményeit bemutató filmekre vagy az utcán elkerített karámban kérődző tehenekre, amelyek az ország gazdagságát voltak hivatottak jelképezni.
Az argentin gazdaság pillérei Forrás: Gaál Csaba
Az, hogy Argentínát – kisebb kitérőkkel és puccsokkal – ugynaz a peronista gyűjtőpárt irányítja most is, amelynek az elmúlt fél évszázadban a lemaradását köszönheti, senkit sem érdekelt.
Persze akadtak kritikus hangok is. A televízióban például érdekes műsort láthattam arról az ügyészről, akit a feltételezések szerint a titkosszolgálat ölt meg, mert a kormányra nézve terhelő bizonyítékokat akart bemutatni egy kényes ügyben. De az a taxisofőr sem fogta vissza magát, aki a színes házairól ismert turistanegyedbe, La Bocába vitt minket. Szerinte az államfő csak a saját meggazdagodásával törődik. "De hát kétszer is megválasztották!" – vetettem közbe.
Az csak azért történt, mert a férje népszerű volt, és még magánál is alkalmasabbnak nevezete a feleségét a posztra" – utalt Néstor Kirchnerre, aki 2003-tól 2007-ig, haláláig irányította az országot. Jól kell férjhez menni, vontam le a tanulságot magamban, miközben rezignáltan vettem tudomásul, hogy sofőrünk a szükségesnél kicsit hosszabb utat választva fuvarozott el minket.
Francisco és Diego csalogatja be a turistákat a La Boca egyik szuvenírboltjába
Forrás: Gaál Csaba
5 évvel ezelőtt Ferenc pápának még nyoma sem volt a Bocában, ezért én az isteni Diegóval szemben előnyben részesitettem egy tangó-énekest.
Diego itt a saját múzeumának bejáratát őrzi
Azt hiszem, ő egy tangótáncos. (Carlos Gardel) Lehet, hogy táncolt is, de, hogy énekelt, az biztos.
A nagy Carlos Gardel ,a tangókirály
És ha már itt vagyunk, ez sem maradhat ki.
Evita, a szupersztár
Utolsó este még kimentem a szállásunktól tíz percre lévő Recoleta temetőbe, hogy letudjam a hátralévő turistás programot, megnézni Evita sírját.
A sírkert önmagában is gyönyörű, tele van az argentin elit szebbnél szebb kriptáival, a legtöbben mégis a néhai elnök, Juan Perón felesége miatt keresik fel. Fiatal színésznőből lett a „nemzet lelki vezetője", és az életét feldolgozó musical tette igazán híressé. (A zenés darabból készült film több jelenetét Budapesten forgatták 1996-ban Madonna főszereplésével – a szerk.) 2002-ben már láttam Evita nyughelyét, most csak fel akartam frissíteni az emléket.
A kis temető valóságos város a városban Forrás: Gaál Csaba
Zárás előtt fél órával érkeztem, az eső épp elállt, csak kevés turista volt. Ahogy ott álltam a friss virágokkal díszített sírnál, hirtelen belém hasított a kérdés:
De hát mit keresek én itt?
Mit tett ez a nő, hogy ide zarándokoljak? Miben különbözik ő a mostani elnök asszonytól, aki még rá is játszik az Evita-imidzsre? Én is csak a tömegpszichózis áldozata lennék, mint az argentinok?"
A 33 évesen elhunyt Evita hat évig volt first lady, a sírján ma is mindig van friss virág
Forrás: Gaál Csaba
NE SÍRJ ARGENTINA -Madonna koncert Buens Airesben
Ezekkel a gondolatokkal sétáltam hazafelé, majd másnap indultam a komphoz, hogy átvigyen Uruguayba. A taxisofőr megint átvert pár pesóval, de annyira ügyesen tette, hogy már nem tudtam rá haragudni.
A váróban elnéztem a maté teájukat szürcsölő utasokat, és arra gondoltam, végül is lehet, hogy ennyi elég is a boldogsághoz: egy kis foci, egy kis marhasteak meg egy kis tangó.
Forrás:-http://www.origo.hu/utazas/amerika/20150607-buenos-aires-argentina-tango-gazdasag- valsag-cristina-fernandez.html Gaál Csaba
+saját élmények,felvételek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése