ZÖLDSÉGESEK ÉS EGYEBEK

Csudajó szórakozást találtam ki. Eleinte nem mertem bemenni a különböző boltokba, mert itt,a szupermarketeken kivül  nagyon kevés az igazi önkiszolgáló üzlet. Sok kisbolt van, ahova bemegy az ember, a falon polcok, rekeszek, mindenféle áruval megtöltve, előtte egy hosszú pult, ami mögött nagyon kedvesen rögtön kérdeznek valamit. Persze spanyolul. Én zavartan elmosolyodok, majd előadom a "varázsmondatomat"
-Una probléma. Yo no hablo espanol! 
Na, ezután rém kedvesek lesznek, és szépen, tagoltan, és jó hangosan újra megkérdezik ugyanazt! Mintha 5 másodperc alatt megváltozott volna valami. Aztán odahivja a kollégáját, és már együtt magyaráznak. Isteni!!! Teljesen olyan a jelenet, mint Sándor György  burdás paródiája a Körúton, ha emlékszik még rá valaki. Miután látják, hogy nem boldogulnak, hagyják, hogy mászkáljak a boltban, végignézzek mindent.

Az "Elátkozott zöldségesről" már beszéltem. Bementem hozzá, kértem egy kiló hagymát.(spanyolul!)  Arra nem számitottam, hogy ő is kérdezgetni fog még, hogy nem elég egyértelmű neki a kiló cebolla.(hát ezt le kell irnom fonetikusan,  mert nem hiszitek el: szevozsa. Csak a magánhangókat ejtik normálisan)
A kisöregnek is előadtam, hogy nem beszélek spanyolul, nagyon megörült, hogy most megvillanthatja a külföldi tudását. Megkérdezte, hogy franciául beszélek-e. Mondom, nem. Portugálul? Úgy sem. Teljesen kétségbeesett szegény, mire -gondolom én- azt kérdezte, hogy akkor én honnan jöttem. Mindenesetre azt válaszoltam, hogy Hungria.  Sikerült ezt a szédületes mondatot összeraknom: 
"Amikor yo voltam ninja, (és mutattam, hogy kicsi)  escola-ban tanulni csak ruszki y alemán" (ezt már megtanultam, hogy a németet igy kell mondani)
Kérdezte, hogy turista vagyok? Mondtam: "No, mi hija nacido baby" és mutattam egy óriási hasat. Ezen jót nevetett, aztán még mondott valamit, amiről fogalmam sem volt, de kedvesen mosolyogtunk egymásra, kimérte a hagymát, és hangos csao-val elköszöntünk.
Pár nap múlva látom, hogy ki van irva a bolt előtt, akcióban van a paradicsom, bemegyek, szépen Buenos dias-sal köszönök, előjön a kisöreg a pult mögül, körülnéz (voltak még egy páran az üzletben) és azt mondja jó hangosan "Auf wiedersehen!" Többen ledöbbennek, én meg nevetve megkérdezem: ............áááááááááá, sprechen Sie deutsch???  Mire ő halkabban: no, no,....és itt megint valami spanyol szöveg.
Elképzeltem, hogy utánanézett egy német köszönésnek, ha legközelebb bemennék. Csak éppen egy másiknak. Hát nem aranyos?

Ez az üzlet portálja.

Ez az egyetlen bolt, ahol minden ócsóér van, de olyan is. 2 kiló paradicsom itt 3OO Ft, máshol 1 kiló 6-7OO.

Ez nagyon aranyos. A fonnyadt, félig rohadt padlizsánra rá van irva, hogy ne fogdossák.

Ezekről a zöldségesekről már akartam irni. Amig a házunktól az óvodáig eljutunk -kb másfél km- 9 zöldséges van útközben. Iszonyatos árakkal, de mindenhol más-más a drága. Nagyon rá lehet fázni, ha például narancsot veszek, mert az ott olcsó, és egye fene, akkor már megveszem a sárgarépát is. A két kiló narancs 3OO Ft-ba, a kiló sárgarépa 9OO-ba került.
Tegnap látom, hogy elfogyott a hagyma, átszaladok a szemben lévő zöldségeshez, 1 kiló, amiben 6 db volt 86O,- Ft-ba került. Ma, az áruházban 1OOO fölött láttam 1 kilót, ráadásul rá volt irva, hogy Oferta (akció)
A következő, amin megdöbbentem, 1O deka diót hozott a lányom, mert darázsfészket akartam csinálni. Nem volt kedve a bioboltig lemenni, megvette a szupermarketben. Fekete volt, avas, apró, és 75O,-be került. 

Ma elmentem a biobolt előtt, ott 9 ezer kilója, de az legalább szép. És én még fel voltam háborodva tavasszal a sashalmi piacon a 3 ezres dión. 

1 kiló alma, fényesre glancolva 35 pesó, több, mint ezer Ft. És még csak nincs is jó ize.  Érthetetlen!

Már tudom, hogy szupermarketben nem szabad zöldséget és gyümölcsöt venni. Ez a banán 6OO,-/kiló, ugyanez akciósan a zöldségesnél 3OO,-/2 kiló

Tojás. 6 db 6OO,- Nem is ettem rántottát, mióta itt vagyok! Persze az igazsághoz tartozik, hogy Dóri szinte soha nem vásárol ilyet, a tálcás tojás azért olcsóbb.

Viszont minden zöldséges szinte minden nap mást akcióz le, ha 2-3 kilót vesz az ember egyszerre. Ez egyébként mindenhol jellemző, a csirkésnél, húsboltban is, az utcán hatalmas táblák hirdetik, krétával kiirva.

Ez egy egész jó akció. 3 kiló csirkecomb 23OO,-  2 kiló milanesas (panirozott, vékony szelet marhahús) 33OO,- Persze a csirkecombot sem úgy kell elképzelni, mint otthon. Keresztbe ketté van vágva a csirke. Az alsó felét combnak adják el, a felső felét szárnynak. Nincs cicózás, meg külön aprólék!

Itt éppen jó áron volt a padlizsán. 2 kiló 3OO,-Ft

Ez is nagyon jó ár. 2 kiló krumpli (papa) ezen a napon 3OO volt. Itt.

A zöldséges  dala...........................

                

ASADÓ - AZAZ SZABADTÜZI GRILLEZÉS...

Azért nem irtam eddig az asadóról, mert gondoltam begyűjtök még egy-kettőt, és majd leszűröm a lényeget. De beköszöntött a hideg, és a szabadtűzi grillezésnek egyelőre annyi. 
Azért igy is volt két vasárnap, amikor reggeli után -még csak  egy gyerekkel- felkerekedtünk, bepakoltunk a kocsiba, és irány a hegy,  a készülő ház. 
Hatalmas telek, 2 ezer négyzetméter, 3O méter széles, 7O méter hosszú. Ehhez képest a ház maga nem nagy, talán 1OO négyzetméter alapterületű lehet.
Eredetileg egy áthatolhatatlan őserdő volt, tele őshonos fákkal, szúrós bokrokkal, liánokkal.  Csak az itt honos fák maradtak meg, némileg rendszabályozva, még most is úgy néz ki, mintha egy erdő közepén lennénk, de azért már vannak szabad felületek is, ahol sütögetni lehet, a gyereknek játszani, sőt konyhakert is van.

Ahogy felérünk, Fernandó előkésziti a terepet a sütéshez. Két helyszin  van egymás mellett. Az egyikben rakja a tüzet, állandóan táplálja fával (mivel a dzsungelirtásból rengeteg faanyaguk maradt, nem is használnak faszenet) és amikor a fa már szépen parázslik, de már nem lángol, akkor egy lapáttal átrakja a másik helyre a parazsat. E fölött van a grillrács, amire ráfekteti a húsokat.

         

             Várjuk ,hogy megsüljön és ehessünk !  - énekli a zenekar)


  Mellékvágány következik, hogy nem csak szabadban lehet sütögetni: akinek Argentinában háza van, annak biztos van "kincsó"-ja is. Ez a ház méreteihez képest is nagy alapterületű helyiség, van, ahol az egész földszintet elfoglalja. Tulajdonképpen egy óriási nappalinak lehetne mondani, de semmi extra bútor benne, inkább egy közösségi tér, hatalmas üres helyekkel, ahova pillanatok alatt asztalokat, székeket lehet szétrakni,  nagy baráti társaságok is beférnek, gyerekek játszhatnak. A lényege a beépitett grillezőhely, nagy kéménnyel. Itt valósul meg igazán a dupla tűztér, van egy kisebb a tűznek, és egy óriási a parázsnak és a sütésnek. A mi kincsónk végébe, kb. 2 méter hosszú a grillrács, akár egy fél marhát is meg lehetne rajta sütni.

Itt épp csak egy bébi adag sült.

Az igazi argentin aszadón a marhának szinte minden ehető részét megsütik. Jobb, ha nem is tudja az ember, hogy mit eszik. Legalábbis nekünk, kezdő aszádósoknak nem részletezték a dolgokat, csak pakolták a tányérunkra. Az asador, vagyis a grillezőmester mindig férfi, a húsokhoz csak ő nyúlhat, senki más. Ahogy elkezdődik a falatozás, egy nagy fatálon körbehordja az első adagot, az ember rámutat, hogy melyiket kéri, azt ráteszi a tényérra, utána már hozzáérhet a halandó is. Öt-hat kör után, amikor már kezdünk telitődni, azt vesszük észre, hogy egyre finomabb falatok jönnek. 
Ennek az a titka, hogy először szép sorban a megsütött beleket, a gyomrot, belsőségeket, a mirigyeket (tőgy, bocsi!) tálalják fel, aztán jönnek a töltött belek (kolbász, hurka) aztán a húsosabb, de még csontos falatok, mint az oldalas, aztán a szinhúsok, és a végén a bélszin. Az okosabbak hagynak a gyomrukban helyet a végére. A felsoroltak nem voltak annyira borzalmasak, mint ahogy hangzanak, mindenesetre érdekes izük volt. 

Kb igy néz ki egy komplett asadóMi öt évvel ezelőtt, az esküvő környékén ettünk végig ilyen partikat, életre szóló élmény volt.

Hálistennek azóta úgy látom, hogyha ott vagyok, inkább az európai gyomorhoz igazodó húsokat sütnek.

Ez egy sima négy-ötszemélyes asadó

Node vissza a telekre. Szabad térben ilyen a sütögetés:

Tűzgyújtás után

Barátokkal

Tanul a gyerek! 

Még nem próbáltuk mennyi fér a gyerekbe, de ha hagynánk, talán bepakolná a fél marhát.

Rokonokkal.  A salátákat helyben készitjük a konyhakertben leszedett zöldségekből.

Lassan késő  délután lesz, hűvösödik.

Szemben lemegy a Nap

És mi is elindulunk hazafelé

Tegnap került elém a neten ez a cikk az asadóról:

Diszkvalifikálták az argentin szakácsokat a grillvilágbajnokságról.

Valószínűleg csak egy olyan rangos nemzetközi verseny létezik, amelyen az argentinok még a labdarúgó-világbajnokságnál is nagyobb magabiztossággal indulhatnak, ez pedig nem más, mint a földkerekség legjobb hússütő mestereinek megmérettetése. Idén azonban az argentin csapatot minden szakértelme ellenére diszkvalifikálták a bírák.

Bár az utóbbi évek eredményei nem támasztják alá az argentinok magabiztosságát, tény, hogy a világhíres argentin „asado”, azaz a parázson sült marha a műfaj magasiskoláját képviseli. Bár a 2013-as, Marokkóban rendezett versenyen a dél-amerikai ország Dánia, Németország és Lichtenstein mögött a nem éppen előkelő negyedik helyen végzett, idén pedig kizárták a versenyből, az vitathatatlan, hogy ha van ország, amely egy emberként rajong a grillezett marháért, az Argentína.

Az idei versenyen pedig – a dél-amerikai csapat javára legyen mondva – az argentin szakácsokat azért zárták ki a megmérettetésből, mert foggal-körömmel ragaszkodtak az asado-készítés hagyományaihoz.

A sokak szerint egyenesen a világ legjobb marhahúsával büszkélkedő argentinok már a verseny kezdetén összekülönböztek a bírákkal, mivel a zsűri nem engedélyezte, hogy a csapat saját grillsütőjén – azaz „parilláján” – készítse el asadóját. Az argentinok kizárásához végül az vezetett, hogy a dél-amerikaiak nem voltak hajlandók úgynevezett „barbacue-szószt” használni a sülthöz, egész egyszerűen azért, mert a mártás helyett Argentínában a marhát a jó öreg chimichurrival ízesítik.

Az argentin csapat így válaszút elé került. Vagy megkockáztatják, hogy diszkvalifikálják őket a versenyből, vagy pedig a nemzeti hagyományokkal szembemenve, asado-idegen szószokkal öntik nyakon a kiváló bélszint, marhabordát vagy chinchulínt. Az argentinok – és ezért nem tudom hibáztatni őket – a hagyományt választották, és cserébe a zsűri ki is zárta őket a versenyből. Mindezek ellenére kétség sem férhet ahhoz, hogy dél-amerikai barátaink, ha marháról van szó, tudják, mit csinálnak, holmi halandó versenyszabályzat pedig nem változtat az igazi argentin asado lényegén.

Az idei versenyt, amelynek egyébként Svédország adott otthont, a britek nyerték, második helyen Svájc, a harmadikon Belgium, negyedikként Ausztria, ötödikként pedig Dánia végzett.
(Forrás: Globoport.hu)

    


Argentina középső részén, Cordoba megyében  a tél nem különösebben zord, havat  hét esztendőnként ha látnak, s akkor is szenzáció számba megy. 

Ezt a képet 2O11-ben küldte Dóri.

Nem fordítanak különösebb gondot a hőszigetelésre sem, a falak vékonyak, az ablakok egyrétegűek. Kétrétegű ablakot nem is lehet kapni, borzasztó drágán csináltatni kellene. De mindenki lebeszél róla. Minek? A tél úgyis elmúlik és ismét itt a nyár. Fölösleges. 

   Nagy észak-déli kiterjedése (több, mint 5 ezer km hosszúság) és magasságkülönbségei miatt Argentínában nagyon változatos az éghajlat. A csapadékot hozó nyugati szeleket az Andok megfogja, ezért Argentína nagy részén kevés a csapadék. A hegységek elzárt medencéiben félsivatagi körülmények uralkodnak. Az ország északi és déli részén erőteljesen eltérő az időjárás egész évben. Az északi terület, lévén közelebb az egyenlitőhöz,  szubtrópusi éghajlatú, csapadékos. A hőmérséklet magas, a levegő párás, a tél enyhe. Az ország középső régiója, így a mi környékünk, és  a pampák is, a mérsékelt égövhöz tartozik. A forró nyarakat csak zivatarok törik meg, ekkor van az esős évszak. A telek hidegek (aránylag)  de a napsütéses órákban 2O-25 fok is lehet. Inkább a magas páratartalom és a hideg kombinációja a nagyon kellemetlen.  A decembertől februárig tartó időszakban nem ritka a 40 Celsius fokos hőmérséklet és a 100%-os páratartalom sem. Az ország déli része csapadékos és hűvös vagy hideg, télen erős a havazás. 

Ahogy Kabos Gyula mondaná:ebből is egy kicsi,abból is egy kicsi.

Mikor 3 éve Manu született, nagy könyörgésre Fernando beállított egy vaskályhát a sarokba, de egy heti újabb noszogatás kellett, hogy a hozzávaló kályhacsövet is beszerelje és végre működjön a hőtermelő berendezés.
Ez nem csak a fűtéssel van így . Egész Argentinában, ahol  Bolíviáig tartó utazásunk alatt a motelekben, kisebb szállodákban ahol megfordultunk, a zuhany abból áll, hogy egy félcollos cső kijön a falból, a végén egy lefelé irányított fix zuhanyrózsa, amely kb 2 méter magasból szerteszét fröcsköli a jó esetben meleg vizet. Ha nem akarsz hajat mosni, épeszű  zuhanyozásra teljesen alkalmatlan, a lezúduló vizet oldalról próbálod elérni, miközben körülötted vízben úszik az egész fürdőszoba.    
      Néztem itteni áruházi katalógusokat  -lehet kapni  flexibilis gégecsövet zuhanyfejjel kismilliót. Igaz, dupla áron, mint itthon, de lehet. Egyszerűen nincs igény rá, és Dóri állitja, hogy itt mindenki tud úgy zuhanyozni, hogy nem lesz vizes a haja, csak mi nem.

Az Ambiente Sierras Chicas víztakarékossági plakátja. Mennyi vizet spórolnának a gégecsővel irányiított vízsugárral?

Apa rábeszélésére hoztam magammal a böröndben egy gégecsövet fejjel -komplett zuhanyszettet. Ráadásul LED világítása van, a víz hőmérsékletétől függően kéken, zölden-forrónál pirosan világít a kiáramló vízsugár. Tök buli!
Amikor meglátták, hülyére röhögték magukat ekkora baromság láttán, nem hitték, hogy komolyan gondoltuk 5 évvel ezelőtt, hogy hozunk nekik egyet.

Felszerelésre persze nem került sor, mondván, hogy a régi már bele van "nőve" a falba, nem lehet lecserélni. 
Otthon Apával már előre vigyorogtunk, Manu hogy fog örülni  ennek a látványnak. Hát ezzel felsültünk, azt hiszem hazaviszem.

Pedig az itteniek is törik a fejüket praktikus és olcsó megoldásokon, az élet bármely területéről legyen szó. Ebben élen jár a helyi környezetvédők szövetsége az Ambiente Rio Ceballos. 

Nemrégen bemutattak egy haszonnövény termesztési módszert, amelyben szájával lefelé fordított nejlonzacskó alatt óriási terméseredmények érhetők el  a zöldségtermesztésben, ráadásul víztakarékosan.

Most olvasom a Facebook-on, a tél közeledtével afféle Ezermester-újsággá fejlődve bemutatnak egy hatékony fűtési eljárást.
http://lavozdelmuro.net/calienta-tu-casa-este-invierno-con-una-maceta-una-vela-y-menos-de-20-centimos-al-dia/#
(aki akarja itt spanyolul elolvashatja)

 Egy szál gyertyával három cseréppel és némi szerelési anyaggal egy szoba hőmérsékletét négy, azaz 4 C°-kal tudják megemelni.
 Ahogy Apát ismerem, nem elégedne meg ennyivel, megtízszerezné a teljesítményt és egy csomó gyertyával meg cseréppel szaunává varázsolná a szobát, folyna a víz a falakról, már ha valóban olyan kiváló az ötlet.

A valóság ezzel szemben az hogy ha hideg van, bedurrantunk a kis vaskályhába. 

Mivel ezek a kályhák addig melegitenek mig pakolják őket, éjszaka jól beöltözünk. 

 Manu állandóan kitakarózik éjszaka, ezért Dóri feláldozta egy Adidas felsőjét. Oldalt rászabta a gyerekre, alul hozzávarrta az ujjait, elöl zippes, úgyhogy ebből nem tud egykönnyen kiszabadulni. Ezt húzzuk a pizsama tetejére. (A harmadik képen éppen ellopta a baba hintőporát és azt lesi, hogy észrevettük-e.)

Fürdetésnél bekapcsoljuk az elektromos melegitőket, aztán majd csak vége lesz a télnek.  De én ezt már nem várom meg, repülök haza melegedni!!! 

UTÓSZÓ A KÓRHÁZRÓL-DE HOGY JÖN IDE MEDJUGORJE?

Már másutt említettem, hogy ez a Hospital Frances egy magánkórház, pontosabban egy nem állami kórház.  De nehogy egy Telki féle hiperszuper magánkórházat képzeljetek el, süppedő 
fotelekkel, szállodai körülményekkel. Ebbe a kórházba normál közemberek járnak, akiknek olyan biztositásuk van, hogy ebbe a kategóriába beleférnek. Maga az épület egy szörnyű, 8 emeletes monstrum, kiemelkedik a romantikus, szines kis házak közül. 

Belépve éppen olyan érzése van az embernek, mint otthon egy kerületi rendelőintézetben. Recepció, sok ember, sorbaállás, információs pult, kényelmes padsorok, sorszámkijelző, hangosbemondón keresik az orvosokat stb.

Az alsó 3 emeleten vannak  a rendelők az ambuláns betegeknek, felfelé pedig maga a kórház, a 
fekvőbetegekkel. Talán az ellátás minősége, a kórházi dolgozók hozzáállása lehet más, mint egy állami kórházban. 
A kétágyas, fürdőszobás, foteles szobákról már beszéltem, itt mind ilyen. Napi ötszöri étkezés, sok saláta, desszert, többféle menü közül lehet választani, minden nap a két főétkezés előtt bejön egy dietetikus, tájékoztat a menüről, amennyiben nem tetszik, választhatsz mást, utána megkérdezi, hogy meg voltál-e elégedve. Napi kétszeri takaritás, a folyosón halk zene, a szobákban plazma TV. Hálistennek ez nem automatikus tartozéka a szobának, a recepción lehet napi zsetont venni, bedobni egy automatába és beütni a szobaszámot.  Dóriék szinte soha nem néznek TV-t otthon, illetve van egy-két kulturális csatorna éjfél után, a többin a sorozatok, és ugyanazok az amerikai licencű TV műsorok mennek, mint otthon. A szakácsverseny ugyanarra a sémára épül itt is, ugyanolyan undokok a zsüritagok, mint otthon, az Átalakitós műsorok, a Rising star, minden olyan, csak éppen én nem értem

Ahol a szűz Mária megjelent 1981-ben

Szegény Dórikám attól félt, hogy betesznek mellé egy TV-mániás nőszemélyt, amikor ő a babájával akar kiélvezni minden percet szép csendben, félhomályban. Szerencsére ez nem következett be, de a folyosón talán mi voltunk az egyetlenek, ahol  nem villogott a TV.  Ha már a TV műsoroknál tartunk, ha otthon az éppen futó szappanoperák száma mondjuk 3O, akkor itt biztos a többszöröse. Dóri szerint a rengeteg csatorna majd 9O %-át teszi ki, ezek általában kereskedelmi csatornák. A  maradék a gyerekcsatorna,  a National Geography tipusu, és a művészeti csatornák. 
Amikor 5 éve itt voltunk, és 3 napot töltöttünk Buenos Airesben, épp akkor halt meg  egy  (Korda-Koós szintű) argentin énekes, akinek rendszeres műsora volt a televiziókban. Hát gyászba borult az egész város, mindenhol a plakátjai, a TV, rádió csak az ő számait közvetitette, a piacon, csarnokokban az eladók és vevők csüngtek a képernyőkön, többen sirtak.  Ahol nem, ott éppen valamelyik szappanoperát nézték.  
Jellemző, hogy még Dóri szülészorvosáról (aki egyébként csudajó fej)  is elárulta az  egyik nővér, hogy éjfél körül bezárkózik a szobájába, és megnézi az Ezel c. török sorozatot, amit éppen most adnak valamelyik csatornán. (Megsúgom, ezt én is néztem otthon, nagyon izgalmas) 


Vissza a dokihoz. Ő Dr Rodriques, aki elismerten a legjobb szülészorvos Córdobában. A korát 
nehéz megállapitani, de közel van a 70-hez, vagy alulról, vagy felülről. Aránylag alacsony, barna bőrű, ami feltűnő volt rajta, hogy a haja hollófeketére festett. (Gondolom én, mert hihetetlen, hogy ennyi idősen ne őszüljön.) Szinte csak a hivatásának él, barátságos, kedves, megnyugtató még a hangja is. 
Manu születésénél nem voltam itt, de  Dóri mesélte, hogy semmi félelem nem volt benne, végig a császár alatt beszélt hozzá, mesélt neki, azt mondta  "olyan volt, mintha az Apu lett volna mellettem." 

              A 

Csoda napja a medjugorjei hegytetőn, ezúttal olasz zarándokokkal. Éjszakai virrasztás és hajnali csodavárás...............

Mikor  a megismerkedésük után megtudta, hogy Dóri magyar (mert egyébként a spanyoljából senki rá nem jönne, hogy nem született argentin) onnan talán még bizalmasabb viszonyba kerültek. Elmondta, hogy ő mélyen vallásos, és ha már Európánál tartunk, Hercegovinában van egy hely, Medjugorje, ahol 1981-ben hat helyi fiatalnak megjelent Szűz Mária, és hogy ő egyszer szeretne oda eljutni. 
"Állítólag 1981. június 24. óta megjelenik ott a Szűzanya és üzeneteket ad át, melyek a béke,
a hit, a megtérés, az ima, a böjt és a bűnbánat témáit taglalják. Minden hó 25-én egy üzenet
járja be innen a világot. Csaknem egymillió zarándok látogatja meg a 4 300 lakosú kisvárost.
Fő temploma a Szt. Jákob templom, ahol rendszeres eucharisztikus imaórákat tartanak és
lelki programot adnak a hívőknek.

Szemben más Szűz Mária-jelenésekkel Međugorje követői nem csak úgy tisztelik mint
"Boldogasszonyt" („Gospa“), hanem mint „A béke királynőjét“ is.
A zarándokok száma lenyűgöző. Így például 2001 áprilisában 180 000 hívő áldozott a helyi
plébánia területén és a szentmisét 4 490 (bel- és külföldi) pap celebrálta együttesen. 2006
júniusában 200 000 szent áldozatot adott át 4503 pap." (Wikipédia)

Dórikám azonnal üzent, mert tudta, hogy azon az őszön Dalmáciában töltünk egy hetet, hogy útközben ugyan szerezzünk be valamilyen medjugorjei relikviát a dokijának. Az egész úton, 
az egész társaság, minden városban azt kereste, végül, mivel a zarándokhelyet nem érintette az utunk, egy közeli kisváros piacán találtunk egy gyönyörű Mária-fej faragványt. Ezt cipeltem aztán a következő áprilisban a repülőgépen Argentinába. Merthogy pénzbeli paraszolvenciáról szó sem lehetett, ezzel viszont nagyon nagy örömet szereztünk.
. 
Akkor én egy hónappal később érkeztem, Dóri kérte, hogy hadd maradjanak egy kicsit hármasban a babával. Amikor a 6 hetes kontrollra mentünk a klinikára, a doki úgy fogadott, mint ha ezer 
éve ismernénk egymást, tárt karok, ölelés, puszi. És akkor még nem is látta az ajándékomat!

Most ugyanez a fogadtatás megismétlődött. Idén egy piros gyöngyös rózafüzért kapott egy faragott rózsafa-dobozban, és olyan relikviákat, amit egy kedves barátunk lánya hozott Medjugorjéből egy zarándokútról.  

Számomra elképesztő volt, ahogy szinte félóránként benézett a szobánkba, két-három szó, mosoly, simogatás, és ment tovább. 
Minden  kismamát és babát az 5. emeletre vittek, de mivel Dóri kérte, hogy nem lehetne e a régi szobájában, egyedül ő maradhatott a 4.-en. Aztán amikor megtudta, hogy az immoglobulin injekcióért neki kell elmenni a szülés másnapján a város másik végébe, a doki
odatelefonált, hogy soron kivül adják ki, hivta a saját  taxitársaságát, kért egy megbizható sofőrt, Dórit lekisérte a taxiig, a taxis lelkére kötötte, hogy vigyázzon rá, ott várja meg, és 
hozza vissza.  Dórinak meg megigérte, hogy a picire, meg rám addig ő fog vigyázni.

Hát ilyen ez a doktor Rodriques! 



Felteszek egy pár képet a kórházban töltött óráinkról.

Ilyen volt a telihold aznap éjszaka. Profi fotósoknak kéretik nem nézni a minőséget, nem tudtam sehova kitámasztani a gépemet, kézből lőttem.

Itt jöttem rá, hogy én nem voltam annyira jó anya, mint a lányom. Közte, és az öccse között ugyanennyi a korkülönbség, de én nem emlékszem, hogy a Gergő születésekor én ennyire odafigyeltem volna arra, hogy az ő 3 éves lelke minél kevésbé sérüljön. Egyszercsak ott volt, és kész. Elfogadta, hogy ezentúl négyen leszünk. Inkább előtte voltak problémák, amikor még érezte, hogy valami készülődik, megváltozik a szoba, az anyut kimélni kell, akkoriban egyre többet ébredt fel éjszakánként, és hivott a szobájába. Az apját nem fogadta el, csak engem. Amikor ez már odáig fajult, hogy félóránként felsirt, elvittem egy gyerekpszichológushoz, aki azt mondta, hogy ezt már csak gyógyszeresen lehet visszaállitani. Még a tabletta nevére is emlékszem? Tisercinetta. Nagyon kis adagban, negyed tablettával kezdtük, azt hiszem 3-4 napig, utána felet, majd egészet, és ugyanigy visszafele. Talán 2 hétig tartott a kúra, és teljesen rendbejött. Most kaptam meg tőle, hogy milyen anya voltam én, ő sosem adna gyógyszert ilyen célból a gyerekének. És tényleg, inkább az óriási pocakjával éjszaka 5-6-szor is átment a szobájába és melléfeküdt, amig el nem aludt. És még azt is megkaptam, hogy az első dolog, amire vissza tud emlékezni, hogy 3 évesen, mezitláb sirva áll az előszobában a mi ajtónk előtt, és a gonosz szülők nem engedték be. Lehet, hogy igy volt, erre viszont én nem emlékszem.

Az első látogatáskor képes lett volna inkább tápszert kérni cumisüvegben a babának, csakhogy Manu ne lássa, hogy szoptatja. Merthogy ő 2 éves koráig szopott, amiből annyi maradt meg, hogy amikor összebújnak, ráteszi a kezét, gondolom jelzi, hogy az az ő tulajdona.

Meg is volt zakkanva rendesen szegény, amikor mégis elkezdte szoptatni, bebújt az ágy alá, meg a nyelvét öltögette.

Azóta is, ha Dóri etet, Manunak mindig akkor kell valami nagyon fontos dolog, amit csak a Mami tud megoldani. Ha kérjük, hogy várjon, megsértődik, duzzog, elbújik. 

Utószó:



BOTRÁNY A MEDJUGORJE-I MÁRIA-JELENÉSEK KÖRÜL

2009. szeptember 01.

Medjugorje – Róma – XVI. Benedek pápa laicizálta a 67 éves Tomislav Vlasic ferences szerzetest, aki a Boszniában található Medjugorje-i látnokok lelki vezetője volt a Mária-jelenések kezdetekor. Medjugorje lakói a hírt úgy fogadták, mint a látnokok és jelenések elleni újabb támadást. Közben az egyház a mai napig egyetlen itteni eseményt sem tekint természetfelettinek. Forrás: Heti Válasz / Czémán Zsófia