December 27. szerda
Dórikám egész karácsony alatt bújta a netet, mert mindenképpen el akart bennünket vinni valami víz melletti helyre. Mivel Fernandónak most van a legtöbb munkája, mindenki a sörét követeli, képtelen annyit főzni, amennyit el tudna adni, éjjel-nappal dolgozik, - ő nem jönne velünk. Georgia, az unokasógornő segített a keresésben, neki nagy ismeretségi köre van. Sok kudarc után végre találtak egy láthatóan szuper kis helyet, Cordobától 80 km-re délre, egy folyó partján. Los Reartesnak hívják a kis települést a Calamuchita tájegység részeként, összesen 700 lakosa van, ami ilyenkor nyáron a többszörösére felduzzad. Kis kétszintes apartmanok, különálló kis házikók, mindennel felszerelve. A folyó 30 méterre van a háztól, sekély, lassú, meleg, a partja finom homokos, át lehet gázolni rajta, egyszóval gyerekeknek ideális. Néhol felduzzasztják, ott kis medencék alakulnak ki, amikben már komoly fürdőzéseket is lehet megejteni.
Korán reggel indulunk, Fernandó bevisz a buszvégállomásig, onnan 2 órás út. Félünk, a gyerekek miképp fogják bírni, nincsenek hozzászokva a hosszú buszozáshoz, de láthatóan semmi gond. Manuel szépen csöndben nézegeti a tájat, Facu néha mocorog, de többnyire alszik.
Két vén gaucho,de egyik se igazi.....
Biciklis zsaruk rövidgatyában, sokkolóval, walkie-talkie-val, revolverrel és golyóálló mellényben
Általános majszolás.......
Dóri-mint minden itteni lakos- rövid hangüzenetben tájékoztatja férjét az utazás pillanatnyi állásáról-aztán visszahallgatják egymás üzeneteit- ez ugyanis ingyenes. Ez a WhatsApp alkalmazás, irtó jópofa, csak néztem az utcákon, hogy az emberek a fülükhöz tartják a telefont és hallgatják, de nem válaszolnak. Aztán amikor befejezte, akkor megnyom egy gombot, és ő is elmondja a magáét. Azt hiszem otthon is van, csak nem ennyire elterjedt.
Elindulunk, egész jó helyet kaptunk. Útközben fotózgatok-
Az egyik közbeeső állomáson zsarutömörülés, talán cigiszünet az őrs előtt.
Templomok -itt ecclesiák- minden mennyiségben....
Facu kezdi belakni a buszt.
A táj lassan megváltozik, a síkság átvált hegyes-dombosba, hatalmas völgyek, folyókkal, tavakkal, mögöttük a Sierra Cordoba hegyvonulata.
Hegyek -völgyek közt fel-le kanyarog az út, a sofőr merész stílusban veszi az akadályokat
Végre elérkezünk egy szerteágazó tóhoz, a Los Molinoshoz. Innen már csak röpke negyedóra és megérkezünk.
Aztán eljön a hőn óhajtott cél, érzékeny búcsú a sofőrtől,- leszedi a bőröndjeinket,- ott állunk egy poros autóút szélén. Szinte hihetetlen, de csak át kell menni az út túloldalára, és ott a paradicsom. Vagyis a TACUIFI nevű apartmantelep. Körbekerítve, recepcióval, kapuban egy óriási Papa-Noel-lel.(Mikulás) Az óriási fák kellemes, hűvös árnyékot adnak a déli hőségben, buja zöld növényzet között aranyos kis házikók.
Éjjelenként Papa-Noel fényárban úszva őrzi a bejáratot, de most még csak kora délután, 35 fok árnyékban. Távolban kikötött lovak legelnek.
Buja zöld gondozott növényzet, elszórva kaktuszok és pálmák. Ez éppen óriásra nőtt kánabokor.
Óvatosan közelítünk(az ilyen helyeket komondornagyságú ebek őrzik) A recepció mögül két fekete görbelábú korcs fut elő, barátságos farkcsóválásokkal...
Kiderül, hogy mi nem erre a telepre foglaltunk, hanem a TACUIFI-2-re, ami egészen a folyó mellett van. Kocsiba ültetnek bennünket,-ami egy hatalmas Ford cross-over terepjáró- megmutatják a kisvárost (ill. inkább kisfalut) ami az egyik legrégebbi település a környéken. Egyetlen főutcája van, de a péktől kezdve a húsboltig, piacig, gyógyszertárig minden megtalálható.
A tulaj elnéző mosollyal veszi tudomásul, hogy magyarok vagyunk két-három szó spanyol nyelvismerettel, sejtései szerint ez valahol Európában van--megmutatja a házunkat, kétszintes, alul egy duplaágyas hálószoba, ebédlő-konyha, fürdőszoba, az emeleten 2 normál ágy, plusz két emeletes ágy és egy óriási tetőterasz.
Dóri a két gyerekkel a földszintet választja, ehhez a fal mellé kell tolnunk hosszában a franciaágyat, hogy éjszaka le ne potyogjanak. Mi felköltözünk az emeletre a csigalépcsőn.
Gyors kipakolás a bőröndökből, és irány a folyó.A ház tulajdonképpen még szezon előtti állapotban van, talán mi vagyunk az első vendégek. A mellettünk lévő házakat meszelik, csinosítják a jövő heti nagy rohamra készülnek. Itt január 1-én kezdődnek a szabadságolások, szinte mindenki egyszerre veszi ki, akkor tele lesz minden kis lyuk. Amikor Dóri beszélt a tulajjal, láthatóan nagyon örült, hogy egy kis plusz bevételként még szezon előtt el tud sózni egy házat. 4 éjszakára béreltük ki, így engedménnyel 3.500 pesót fizetett (65 ezer Ft kb)
Nyírt pázsit, egzotikus dísznövények, de nyár van, hőség, kicsit kókadtak
A két zsivány pillanatok alatt birtokba veszi a házat..
amely láthatólag elnyerte tetszésüket, vidáman kergetőznek...
A víz alig bokáig ér-gyerekeknek ideális
Kb 25-27 fokos a folyó..
Miután a gyerekek jól kifáradtak, még teszünk egy sétát a faluban, bevásárolunk, én dühöngök, hogy a "szupermarketben" semmire nincs kiírva az ára, vaktában vásárolgatunk, egy kis zöldségért, tejért, joghurtért simán otthagyunk 5 ezer Ft-ot.
Meglepetés:az egyik marketben Mastercard-dal lehet fizetni.
Otthon gyors vacsora, gyerekek aludni, mi még eliszogatunk egy jófajta Malbec vörösbort. Apa legnagyobb bánata, hogy ugyan wifivel hirdették az apartmant, meg is kapjuk a jelszót, de a tulaj felkészít, hogy problémák vannak a kapcsolattal. Hát csak annyira, hogy egyáltalán nem lehet kapcsolódni. Fel kell készülnünk 4 nap internet nélküli életre. A világ végén!
(Utólag derítettük ki:takarékossági okokból valszeg csak január1-től fizet elő a tulaj a netre, de a routert nagy ravaszul már most bekapcsolta.Wifi-? kérdésre csak ennyit mondott:Poco! (csekély).Nem rossz trükk.
Apa hamar elalszik, nekem valahogy sehogy sem esik jól a fekvés az amúgy hiperszuper, rugós matracon, forgolódok össze-vissza, keresem a megfelelő pózt. Átköltözök az emeletes ágy aljára, hátha ott jobb lesz, de nem. Közben egyre jobban elkezd fájni a bal oldalam a csípőm környékén. Mi a fene lehet ez? Beütöttem? Megerőltettem amíg a gyerekekkel rohangáltam a folyóban? Sok időm nincs gondolkozni, mert egyszercsak valami iszonyú görcsbe rándul az egész testem, hogy semmi másra nem tudok gondolni, csak erre az őrjítő fájdalomra, amihez még erős hányinger is járul.
Ha most működne a net, gyorsan beütném, rögtön okosabb lennék, így csak találgatni tudok, mi a fene van ott azon a területen. Az epehólyagomat 3 éve már kivették (az is egy prágai klubos-kirándulás alatt durrant be) akkor ez csak vese lehet.
Kb 15 éve egy hasi ultrahangon már kimutatták, hogy sok apró kő van a vesémben, de az orvos azt mondta, semmi teendő, lehet, hogy életem végéig nem fognak problémát okozni, alszanak. Hát úgy tűnik, ezek most alaposan felébredtek, és marcangolnak, tépik minden idegszálamat, ami a közelükben van.
Valahogy lekászálódok a csigalépcsőn, beveszek egy Algopyrint, megiszom egy nagy pohár vizet, mert úgy hallottam ilyenkor rengeteget kell inni.
Nem részletezem tovább, akinek volt vesegörcse az úgyis tudja milyen, akinek még nem, annak úgysem lehet elmagyarázni. Talán a szülési fájdalomhoz tudnám hasonlítani, de az annyival jobb, hogy nem folyamatos, időnként szünet is van közben, és a végén az ember azt mondja, hogy megérte a fájdalom. De ez micsoda már?
Hogy a gyógyszer segített-e, vagy a mozgás, esetleg a kétségbeesett imám, mindenesetre két óra kínlódás után egy csapásra abbamaradt.
Ekkor ébred fel Apa, jól megijed, mikor elmesélem neki, elkezd rohangálni, erre Dóri is felébred, neki van a telefonján internet, rögtön belemélyed a témába. Felsorolja a legrosszabb eshetőségeket, kórház, elzáródás.......stb. A legjobb ötlet a melegvizes borogatás volt, hoz is egy forróvízzelt telt palackot, amit a vesémre teszek, ez úgy tűnik megnyugtatja a görcsös izomzatot, így aztán lassan elalszom.
És ez még csak a nyaralás első napja volt! (folyt.köv)
Dórikám egész karácsony alatt bújta a netet, mert mindenképpen el akart bennünket vinni valami víz melletti helyre. Mivel Fernandónak most van a legtöbb munkája, mindenki a sörét követeli, képtelen annyit főzni, amennyit el tudna adni, éjjel-nappal dolgozik, - ő nem jönne velünk. Georgia, az unokasógornő segített a keresésben, neki nagy ismeretségi köre van. Sok kudarc után végre találtak egy láthatóan szuper kis helyet, Cordobától 80 km-re délre, egy folyó partján. Los Reartesnak hívják a kis települést a Calamuchita tájegység részeként, összesen 700 lakosa van, ami ilyenkor nyáron a többszörösére felduzzad. Kis kétszintes apartmanok, különálló kis házikók, mindennel felszerelve. A folyó 30 méterre van a háztól, sekély, lassú, meleg, a partja finom homokos, át lehet gázolni rajta, egyszóval gyerekeknek ideális. Néhol felduzzasztják, ott kis medencék alakulnak ki, amikben már komoly fürdőzéseket is lehet megejteni.
Korán reggel indulunk, Fernandó bevisz a buszvégállomásig, onnan 2 órás út. Félünk, a gyerekek miképp fogják bírni, nincsenek hozzászokva a hosszú buszozáshoz, de láthatóan semmi gond. Manuel szépen csöndben nézegeti a tájat, Facu néha mocorog, de többnyire alszik.
 |
| Cordobai lakóházak, 10-15 emeletesek |
 |
| Mégsincs lakótelep jellege, mert.............. |
 |
| ....a modern nagy házak között mindig van egy kicsi, jellegzetesen spanyol casa. |
 |
| A buszpályaudvaron is sok a rendőr, van aki háromkerekűvel, de vannak biciklis rendőrök is. Fő a mobilitás |
 |
| Elfelejettem, hogy ezek a gyerekek reggelire csak édes dolgokat esznek, én meg csináltam jó kis sonkás szendvicseket. Naná, hogy el kellett menni valami édes-mézes croassanokat venni. |
 |
| Várakozunk a busz indulásra, 78 as állásról indul majd. A busz már benn áll, mindenki a sofőrt lesi, mikor lehet felszállni. |
 |
| Facu szokás szerint bohóckodik, rövid hisztit vág le, aztán újra majszol.... |
 |
| Amikor hullafáradt lesz és nyűgös, egyetlen dolog nyugtatja meg. És egy argentin anya mindig, minden körülmények között elő tudja kapni. És senkinek nem fordul meg a fejében, hogy ezért megszólja. |
 |
| A recepción karácsonyfa, alatta egy pici Betlehem |
 |
| Amíg elmennek megkeresni a tulajt, én várok csendesen a bőröndökkel. |
A tulaj elnéző mosollyal veszi tudomásul, hogy magyarok vagyunk két-három szó spanyol nyelvismerettel, sejtései szerint ez valahol Európában van--megmutatja a házunkat, kétszintes, alul egy duplaágyas hálószoba, ebédlő-konyha, fürdőszoba, az emeleten 2 normál ágy, plusz két emeletes ágy és egy óriási tetőterasz.
Dóri a két gyerekkel a földszintet választja, ehhez a fal mellé kell tolnunk hosszában a franciaágyat, hogy éjszaka le ne potyogjanak. Mi felköltözünk az emeletre a csigalépcsőn.
Gyors kipakolás a bőröndökből, és irány a folyó.A ház tulajdonképpen még szezon előtti állapotban van, talán mi vagyunk az első vendégek. A mellettünk lévő házakat meszelik, csinosítják a jövő heti nagy rohamra készülnek. Itt január 1-én kezdődnek a szabadságolások, szinte mindenki egyszerre veszi ki, akkor tele lesz minden kis lyuk. Amikor Dóri beszélt a tulajjal, láthatóan nagyon örült, hogy egy kis plusz bevételként még szezon előtt el tud sózni egy házat. 4 éjszakára béreltük ki, így engedménnyel 3.500 pesót fizetett (65 ezer Ft kb)
 |
| Ez a házunk előlről, baloldalt külön konyhai bejárattal egy kis beépített sütögetőhely, jobbra fedett előtér |
 |
| Földszinti szoba franciaággyal |
 |
| Beépített konyha Pb-gáztűzhellyel, gázboylerrel, jobbra kijárat a sütögető helyhez (spanyolul asado) |
 |
| Emeleti szoba 2+2 fekhellyel -a két epedás sezlont választjuk- ugyanis az alsó emeletes ágyba úgy kell bekúszni, a felső meg szóba se jöhet |
 |
| Terasz, itt nagyon klasszul lehetett napozni, ha kihoztuk az egyik matracot. |
 |
| Az ablakból rálátni a folyóra |
 |
| A gyerekek a folyó láttán azonnal lerohantak a partra |
 |
| A folyóparton végig kialakított pihenőhelyek, asztalok padokkal, és mindegyikhez tartozik egy grillező. Ki is használják a családok, nagy hűtőtáskákkal jönnek, sütögetnek, isznak, a gyerekek pancsolnak, mindenki jól érzi magát. |
Miután a gyerekek jól kifáradtak, még teszünk egy sétát a faluban, bevásárolunk, én dühöngök, hogy a "szupermarketben" semmire nincs kiírva az ára, vaktában vásárolgatunk, egy kis zöldségért, tejért, joghurtért simán otthagyunk 5 ezer Ft-ot.
Meglepetés:az egyik marketben Mastercard-dal lehet fizetni.
Otthon gyors vacsora, gyerekek aludni, mi még eliszogatunk egy jófajta Malbec vörösbort. Apa legnagyobb bánata, hogy ugyan wifivel hirdették az apartmant, meg is kapjuk a jelszót, de a tulaj felkészít, hogy problémák vannak a kapcsolattal. Hát csak annyira, hogy egyáltalán nem lehet kapcsolódni. Fel kell készülnünk 4 nap internet nélküli életre. A világ végén!
(Utólag derítettük ki:takarékossági okokból valszeg csak január1-től fizet elő a tulaj a netre, de a routert nagy ravaszul már most bekapcsolta.Wifi-? kérdésre csak ennyit mondott:Poco! (csekély).Nem rossz trükk.
Apa hamar elalszik, nekem valahogy sehogy sem esik jól a fekvés az amúgy hiperszuper, rugós matracon, forgolódok össze-vissza, keresem a megfelelő pózt. Átköltözök az emeletes ágy aljára, hátha ott jobb lesz, de nem. Közben egyre jobban elkezd fájni a bal oldalam a csípőm környékén. Mi a fene lehet ez? Beütöttem? Megerőltettem amíg a gyerekekkel rohangáltam a folyóban? Sok időm nincs gondolkozni, mert egyszercsak valami iszonyú görcsbe rándul az egész testem, hogy semmi másra nem tudok gondolni, csak erre az őrjítő fájdalomra, amihez még erős hányinger is járul.
Ha most működne a net, gyorsan beütném, rögtön okosabb lennék, így csak találgatni tudok, mi a fene van ott azon a területen. Az epehólyagomat 3 éve már kivették (az is egy prágai klubos-kirándulás alatt durrant be) akkor ez csak vese lehet.
Kb 15 éve egy hasi ultrahangon már kimutatták, hogy sok apró kő van a vesémben, de az orvos azt mondta, semmi teendő, lehet, hogy életem végéig nem fognak problémát okozni, alszanak. Hát úgy tűnik, ezek most alaposan felébredtek, és marcangolnak, tépik minden idegszálamat, ami a közelükben van.
Valahogy lekászálódok a csigalépcsőn, beveszek egy Algopyrint, megiszom egy nagy pohár vizet, mert úgy hallottam ilyenkor rengeteget kell inni.
Nem részletezem tovább, akinek volt vesegörcse az úgyis tudja milyen, akinek még nem, annak úgysem lehet elmagyarázni. Talán a szülési fájdalomhoz tudnám hasonlítani, de az annyival jobb, hogy nem folyamatos, időnként szünet is van közben, és a végén az ember azt mondja, hogy megérte a fájdalom. De ez micsoda már?
Hogy a gyógyszer segített-e, vagy a mozgás, esetleg a kétségbeesett imám, mindenesetre két óra kínlódás után egy csapásra abbamaradt.
Ekkor ébred fel Apa, jól megijed, mikor elmesélem neki, elkezd rohangálni, erre Dóri is felébred, neki van a telefonján internet, rögtön belemélyed a témába. Felsorolja a legrosszabb eshetőségeket, kórház, elzáródás.......stb. A legjobb ötlet a melegvizes borogatás volt, hoz is egy forróvízzelt telt palackot, amit a vesémre teszek, ez úgy tűnik megnyugtatja a görcsös izomzatot, így aztán lassan elalszom.
És ez még csak a nyaralás első napja volt! (folyt.köv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése